Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Blazovich László: Az Első Litván statútum
AZ ELSŐ LITVÁN STATÚTUM 61 tűm eredeti szövege nem került elő, és szerzőjének személyéről is vitatkozik a tudomány. A kutatók egyelőre abban állapodtak meg, hogy Olbracht Gasztold vilniusi vajda és egyben a nagyfejedelem kancellárja felügyelte és irányította a munkát. Tehát kötetünk három fontos másolatot jelentet meg. A kutatás a kötetben elsőként közzétett, ó-fehérorosz nyelven készült Dzia- liuskis (Dzialinski)-féle másolatot tartja a leginkább autentikusnak, s ezért kezelik ennek a szövegét alapvetőnek, amelyhez viszonyítva vizsgálják a többit. A kéziratot szép, majdnem kalligrafikus írással készítették, pompás elválasztó írásjelekkel ékítették. A Statútum fejrésze a ligatúrához közeli írástípus szerint íródott, ezért a mű a jogtörténeti és történeti adatok mellett a korabeli litván írás és írásbeliség kutatói számára is fontos forrás. A Dzialiuskis (Dzia- linski)-féle másolat az írásjellegét tekintve nem tűnik ki egyéni jellegzetességet mutatva a többi, ezen a nyelven készült kézirat közül — beleértve a Statútum egyéb, Firlejszki és Zamojszki által készített másolatait —, mégis, talán azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy írása a többinél művészibb és díszesebb. Magyarázata az, hogy a nagyfejedelemség hivatalainak írásbelisége meglepően nagy formai egységet mutat, ami egy, a kancelláriai írásbeliségre felkészítő iskola erőteljes hatására vezethető vissza. Dzialiuskis (Dzialinski) műve az írástörténet szempontjából azért fontos, mert benne tárulnak fel legteljesebben a cirill folyóírás lehetőségei általában, továbbá mivel a szakszókincsen túl jól tükrözi a gót írás stílusjegyeit is. A művön tanulmányozható leginkább a fehérorosz kalligrafikus kurziva kialakulása. A kódex éppen úgy, mint Ališavas (Olszewski) munkája, tartalomjegyzékkel, regiszterrel kezdődik, akárcsak a korabeli jogkönyvek legtöbbje. Eligazítást adnak ezzel az olvasónak a kötetben való tájékozódáshoz. A másodikként közzétett Laurinas (Laurenszki)-kézirat Öreg Zsigmond királynak (1506-1548) a jogok megadásáról szóló bevezetőjével kezdődik, amelyet itt nem tettek teljes terjedelmében közzé, majd egy teljes oldalon — a bevezetőbe ékelődve — következik a Litván Nagyfejedelemség címere, amelyet a mű tartalomjegyzéke, regisztere követ, s utána jön maga a szöveg. Végül a Gosta- utasz nemzetségből származó Deodat Szeptyennij Panegiricusa, továbbá a szerző bejegyzése a mű keletkezésének idejéről és helyéről zárja le az alkotást. A kódex a Sforza család címerének rajzával végződik. A három másolat közül a Laurinas (Laurenszki)-féle latin nyelvű másolat az egyetlen, amelynek szerzője pontosan megadta műve keletkezésének helyét és keltét. Eszerint a Poniec-ből származó Laurinas (Laurenszki) írnok 1531- ben Krakkóban másolta a kéziratot. A Laurinas (Laurenszki)-féle másolat a 16. század első harmada waweli kancelláriájának a jegyeit viseli magán, annak stílusában készült. Benne fennmaradt annak a keverék írásnak az emléke, amelyet keresztezett keveréknek nevezünk. A szöveg írásmódja nem mond ellent a 16. század első harmadában kialakult lengyel írástörténeti fejlődésnek. Az Ališavas (Olszewski)-féle másolat, amely a Statútum részletes megfogalmazását tartalmazza, 1552-ben, minden bizonnyal Litvániában vagy Fehér- Oroszország Litvániával határos területén keletkezett. A szöveg fakszimile-kiadása nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a kutatók tanulmányozhassák a Litván Nagyfejedelemség területén kialakult gót stílusú írás válfajait, továbbá le
