Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Blazovich László: Az Első Litván statútum
62 BLAZOVICH LÁSZLÓ hetővé teszi a lengyel írásmód korabeli állapota megfigyelését. A kéziratot — kortárs munkákhoz képest — szerzője kivételesen pompásan, fényűzően díszítette iniciálékkal, ami különösen szembetűnik, ha az előző, Laurinas (Lau- renszki) kézirattal vetjük össze. írásmódjának díszessége messze felette áll a korabeli litván kancellária által készített oklevelek kiállításbeli színvonalának. Alapvetően gót stílusú írásformája a kurzív felé mutat, mások mellett hol egybe, hol külön írt betűivel, valamint a betűk megformálásával. A gót tradíció megőrzésére törekvést — amely vagy a szerző, vagy a megrendelő szándékát, vagy mindkettőt egyszerre fejezi ki — mindazonáltal hűen mutatják a dekoratív díszítő motívumok: az impozáns textúrájú iniciálék és a szövegek fejrészei. A kurzív felé mutató írás díszes iniciáléi és „fejlécei” a gyors írástechnikával készített kódexet ily módon esztétikussá teszik. A leírt technika a Litván Nagyfejedelemség késő gót írásbeliségének legszebb darabjai közé emelik kódexünket. A másolatban található arab számokról teszünk még említést, ugyanis a fejedelemség írásbeliségében az arab számok későn, a 15. század végén jelentek meg. Addig a számokat az ó-fehérorosz és a latin szövegekben egyaránt betűkkel írták. Végeredményben a kódexünkben szereplő arab számok is tükrözik, hogy a mű szerzője mindenben igazodott korának litvániai írásbeliségéhez.7 Az Első Litván Statútum a korabeli jogkönyvek közül azzal tűnik ki, hogy a polgárjogi, azon belül családjogi, továbbá katonai jogi, büntető- és eljárásjogi artikulusok mellett állam- és közigazgatási jogi artikulusokat is tartalmaz. Az államjogi szabályok bekerülését az magyarázza, hogy a kulturálisan nagy hatást kifejtő lengyel államtól pontosan el kívánták határolni a nagyfejedelemséget. A törvénykönyv létrejöttének ideje több mint negyedszázadra terjed. Már Sándor király (1501-1506) szándéknyilatkozatot tett a törvénykönyv létrehozására. Halála után Öreg Zsigmond király nagyfejedelemsége idején a Grodno-i szejm résztvevői 1514-ben vetették fel újra elkészítésének gondolatát, amelyet 1522-1523-ban megismételtek. Az egyes cikkelyekről a főnemesség (mágnások) és a középnemesség (bojárok) között folyó viták közepette sem szüneteltek a munkálatok, végül 1529. szeptember 29-én a nagyfejedelem (hoszpodár) utasítására a vilniuszi szejm elfogadta, és ezzel hatályba lépett. Litvánia sajátos helyzete, a privilegizált rétegek félelme az orosz és lengyel előrenyomulástól végül egységbe hozta az egymással vitatkozó feleket. Mintegy a jogkönyvvel deklarálták országuk függetlenségét és önállóságát. A Statútum a Bevezetőt követően 13 címből vagy részből (rubrica) és azon belül 250 artikulusból (caput) áll.8 Mint a hozzá hasonló jogkönyveknek, nincs kidolgozott szerkezete, ugyanis — mint ismeretes — a pandektisztika jegyében alkotó tudósok dolgozták ki a jogi kódexek felépítését. Ezért a 19. század második fele előtti időben nem is kívánhatjuk meg a szigorú szerkezetű jogkönyvek kidolgozását a szerzőktől. A Statútum alkotója kortársaihoz hasonlóan mégis törekedett már valamiféle tárgyi elrendezésre, amelyre az első példát a kánonjogász Bernardo Balbi Papiensis adta.9 Az egyes tárgyak elkülönítésére azért 7 PLS. Bevezetés 8-9. 8 Uo. 7. 9 Erdő Péter: Kánonjog. Bp. é. n. 53.
