Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konvent hiteleshelyi tevékenységének néhány sajátossága a Mohács utáni évtizedekben
56 BILKEI IRÉN csak hevenyészett jegyzeteket sok rövidítéssel. A hatalmaskodási ügyekben ez a néhány sor már csak arról szól, hogy az idéző oklevelet kézbesítették a nevezetteknek. Sokkal gondosabbak a re/aho-fogalmazványok a statutiós oklevelek esetében. A jelentéshez a konvent embere a birtokba iktatás helyszínén jegyzeteket készített az oklevél hátlapján, aztán a fogalmazványt már az előlapra írta. Ezek a jelentések már több lényeges információt tartalmaznak. Megjegyzendő, hogy többek között azért is kell különös gondot fordítani a hiteleshelyek működésének vizsgálata közben a parancslevelekre, mert a rela- tiok egy része nem tartalmaz semmilyen konkrét adatot, az érdemi információk a mandátumokban olvashatók. A fogalmazáshoz formulariumot vagy minta-okleveleket használnak. A két zalai hiteleshelyen formuláskönyvre utaló konkrét adat nincs, de az állandóan használt sztereotip formulák biztosan minták használatára utalnak, amik lehettek egész oklevelek, vagy oklevél-részek. Ezekben a formulás részekben gyakorlatilag a középkori oklevelek állandó fordulatai éltek tovább.52 5. A hiteleshelyi oklevelek oklevéltani sajátosságai Külső sajátosságok. Az oklevelek anyaga egy kivétellel papír. A már fentebb (50. lábj.lemlített, 1538. jan. 13-án kiadott privilégium íródott pergamenre. A felhasznált papírok vízjeleinek vizsgálata további kutatás feladata lesz. Az oklevelek formája vegyesen álló és fekvő téglalap, ha ezt a szöveg hosszúsága megkívánta, több ív papírt is ragasztottak egymás alá. Különösen jellemző ez az átírásokat és a névsorokat tartalmazó oklevelek esetében. Ez utóbbiak között tűnnek fel először a könyv alakban összefűzött lapok. Az oklevelek írása az ún. humanista kurziva, ill. ennek helyi változata. Iniciálékat nem használtak, néhány /assio-tisztázaton az első sorban scriptura longior ismerhető fel. A két hiteleshely nótáriusai a meglévő néhány tisztázat tanúsága szerint törekedtek a szép külsőre, de a fogal- mazati példányok és a mandátumok hátlapjára írt rövid feljegyzések hevenyészettek, elnagyoltan rövidítettek, néha szinte olvashatatlanok. A kiadványokat (a megpecsételt tisztázat nagyon kevés) rányomott papír- felzetes pecséttel hitelesítették. Mindkét konvent ma is meglévő tipáriuma a középkori lenyomatok alapján rekonstruált 19. századi példány. A zalavári konvent pecsétnyomóján kör alakú mezőben Adorjánnak, a konvent névadó szentjének glóriás képe látható, jobbjában lobogót, baljában ekevasat tart. Körirata: SIGILLUM CONVENTUS SANCTI ADRIANI DE ZALA. A kapornaki konvent pecsétnyomóján kör alakú mezőben a Szent Üdvözítő, a konvent névadója látható, amint a sírjából feltámad, jobbjával áldást oszt, baljában keresztet tart. Körirata: ECCL. ABBATIAE S. SALVATORIS DE KAPORNAK 1433. RENOV 1831.53 52 Bilkei I, i. m. 12-14.; Bilkei II., i. m. 14-16. 53 ZML XV 9. Pecsétnyomók gyűjteménye. A konventek oklevelein az eredeti pecsétlenyomatok csak töredékesen maradtak fenn.
