Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konvent hiteleshelyi tevékenységének néhány sajátossága a Mohács utáni évtizedekben
54 BILKEI IRÉN nagyobb arányú. A konvent levéltárában e két évben az előzőekhez képest majdnem megduplázódott a ránkmaradt oklevelek száma.46 A területi hatáskör kényszerű változásával együtt, szintén a töröktől való félelem miatt, a statutiós eljárásban is változások figyelhetők meg. 1559. okt. 27-én a zalavári konvent jelenti, hogy Ferdinánd király mandátumára végrehajtott egy birtokbaiktatást Horpács nevű birtokba, de azt akkor már a török elfoglalta, így az aktus Szenyér várában történt.47 Ugyanebből az évből jelenti a konvent Nádasdy Tamás nádornak, hogy a fent említett Szenyér várában hajtott végre Somogy megyei birtokba iktatásokat, mert az érdekeltek a töröktől való félelem miatt az adományozott falvak színe előtt egyszerűen nem mertek megjelenni.48 Ezt a helyzetet néhány évvel később már a törvény is szentesítette, amennyiben megengedte, hogy az iktatásokat a birtokhoz legközelebb levő helyen végezzék el a megye alispánjainak, szolgabíráinak és más nemeseknek a jelenlétében. (1563. évi 45. te.) 4. A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi kiadványai A hagyományos módon formai és tartalmi alapon csoportosíthatók az oklevelek. Alakilag függőpecsétes (litterae privilegiales), nyílt (litterae patentes) és zárt (litterae clausae) oklevelekről beszélhetünk. Ez a középkorinak megfelelő felosztás a többi, 1526 után is működő hiteleshelyen is bizonyára így volt.49 A formai különbségek összefüggtek az oklevél tartalmával. A függőpecsétes privilégiumokat örökérvényűnek szánták. A feldolgozott zalavári és kapornaki oklevelek között csak egy privilegium van: a zalavári konvent 1538. jan. 13-án Révész István bárándi polgár (civis, vir circumspectus) kérésére átírta és pergamenen, privilegialis formában függő pecséttel megerősítve kiadta Nádasdy Tamásnak egy 1529-ben kelt, pátens formában kiállított oklevelét.50 51 A nyílt oklevelek általában ideiglenes intézkedésről szóltak és rányomott pecséttel voltak ellátva. Általában ez volt a bevallások formája. A zárt okleveleket kívülről, összehajtás után pecsételték meg, általában átmeneti intézkedésről szóltak, többnyire ez volt a relatiok formája. Az oklevelek tárgyi szempontból két csoportra oszthatók: egyrészt a hiteleshely előtt tett bevallásról (fassio) kiállított bizonyságlevelek, másrészt a királyi vagy más hatósági felhívásra folytatott eljárásról a megbízóhoz intézett jelentések (relatio).61 A zalavári és a kapornaki konventek előtt tett bevallások formailag hasonlók. Előfordulnak rövidebb, hevenyészve megírt fogalmazványok, sok javítással (olvasási, értelmezési problémákat is felvetnek), de vannak gondosabban szerkesztett fassiok is. A fogalmazványokhoz sokszor használtak fel régebbi 46 Bilkei 1989, i. m. 345-346. 47 ZML XII. 1. hh. fasc. 1. nr. 9. 48 ZML XII. 1. hh. fasc. 1. nr. 11. és 13. 49 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp., 1930. (a továbbiakban: Szentpétery) 132. 50 Bilkei L, i. m. 140. regeszta 51 Szentpétery, i. m. 131.
