Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Zsoldos Attila: Ducissa Sclavoniae
DUCISSA SCLAVONIE 385 politikai válsággal, melynek során a bárók egy csoportja IV Lászlót is fogságba vetette.31 Ha valóban így történt, akkor az események akként rekonstruálhatók, hogy a Macsó és Bosznia kormányzatát 1279 végén elnyert Erzsébet ellenében valamikor 1280 elején törhetett ki egy lázadás, s az ennek leverésére tett kísérlet egyik eseménye lehet a két vár ostroma. Ennek valószínűségét némileg növeli az a körülmény, hogy Erzsébet fia oldalán állt a válság idején, egyik hívétől még pénzt is szerzett, melyet a király kiszabadítására költött.32 Szerfelett valószínű, hogy egy további — sajnos, a kívánatosnál jóval kevésbé ismert, s így számos értelmezési nehézséget felvető — epizód is a lázadás történetéhez tartozik. Említésből ismerjük V István feleségének, Erzsébetnek az oklevelét, amellyel az özvegy királyné Márton fia Markolphusnak adományozta a Turgusa nevű föld egy részét (particulam terre Turgusa vocatam [!]), mert annak fia, Pál az ő védelmében kocsija mellett (pro defensione reginalis personae circa currum ipsius dominae Elisabeth) halált szenvedett. Az „Erzsébet özvegy királyné érdekében egy kocsi mellett vívott harc” motívuma már-már kísértetiesen emlékeztet a jól ismert 1386. évi eseményekre,33 csakhogy Erzsébet oklevelét Köcski Sándor országbíró 1325. július 8-i ítéletlevele említi.34 Igaz ugyan, hogy az országbíró oklevelének eredetije nem maradt ránk, s szövege csak kiadásokból ismert,35 ám Erzsébet királyné abban említett oklevelének hitelessége mellett felhozható, hogy a Köcski Sándor által tárgyalt ügy előzményeiről Erzsébet özvegy királyné teljes szövegében fennmaradt oklevele tájékoztat, melyben az említett Mar- kolphus ispán is felbukkan.36 Ámbár Erzsébet ez utóbbi oklevele is csak Ker- cselich másolatára visszamenő kiadásokból ismert, ám szövege utal egy olyan ügyre,37 amelynek elrendezéséről már egy eredetiben is rendelkezésre álló — hitelességét illetően gyanúra okot nem adó — oklevél tesz bizonyságot.38 Az említett epizódról tehát annyi mindenesetre megállapítható, hogy megtörténhetett, ám semmi közelebbit nem sikerült kideríteni az ügyről. A két történetet — Paka és Novák várak ostromát, illetve Markolphus fia Pál halálát — az köti össze, hogy mindkét eseménynél jelen volt maga Erzsébet özvegy királyné is. Mivel a várostromokra, mint láthattuk, bizonyosan 1280 májusának vége előtt került sor, s a két epizód helyszíneként leginkább Szlavónia, illetve az azzal szomszédos Pozsega jöhet számításba, indokoltnak tűnik arra gondolni: a történtek azzal lehettek összefüggésben, hogy Erzsébet már 1280 elején kísérletet tett arra, hogy hatalmát Szlavóniára is kiterjessze. 31 Zsoldos A.: Téténytől a Hód-tóig i. m. 81-85. 32 1282: CDCr VI. 421. 33 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum I. Textus. Ed. Elisabeth Galántai et Julius Kristó. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova, Tomus VII.) Bp. 1985. 205-206., vö. Fügedi Erik: „Könyörülj, bánom, könyörülj ...”. Bp. 1986. 120-130. és Süttő Szilárd: An- jou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól Zsigmondig, az 1384-1387. évi belviszályok okmánytárával I—II. Szeged 2003. (Belvedere monográfiák 2.) I. 139-142. 34 1325: CDCr IX. 254-255. 35 Vö. Anjou-kori Oklevéltár I—XIII., XVII., XXIII-XXIV Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Piti Ferenc. Szeged-Bp. 1990-2003. IX. 310. sz. 36 1286: CDCr VI. 573-575. 37 Ti. Hahót nembéli Panyit fia Jakab viszályára Erzsébet özvegy királynéval — uo. 574-575. 38 1288: DL 40 188. (egyszerű másolata: DL 68 191.), kiadása: CDCr VI. 627-628.
