Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Vizkelety András: Deus pictor
Vizkelety András: DEUS PICTOR A középkori, elsősorban a 11-14. századi írásbeliségnek egyik sokáig elhanyagolt területét képezte a prédikációkutatás. Ezt a szóbeliség és írásbeliség határmezsgyéjén elhelyezkedő műfajt ugyanis a hagyományos irodalomtörténeti módszerekkel rendkívül nehéz volt megfogni. Az elsődleges nehézséget a szöveghagyományozás jelenti. Egykorú tudósítások ugyanis több órás szentbeszédekről, elragadtatott hallgatói reakciókról számolnak be, a ránk maradt szövegek azonban többnyire legfeljebb félórás beszédterjedelmet engednek meg, és a kéziratok a beszédeknek csak száraz, elméleti „csontvázát” közlik: a korra jellemző skolasztikus sermo-szerkezet fő- és aldivizióit és a diviziók tagjait igazoló szentírási vagy/és patrisztikai citátumokat rögzítik. E vázat fellazító exem- plumok beiktatásának lehetőségét nem egyszer csak jelzik. A kor szépirodalmának történetírása e szövegekkel tehát nem tudott mit kezdeni, legfeljebb a töb- bé-kevésbé kifejtett példázatokat mazsolázta ki belőlük. Hasonlóképpen a teológiatörténet sem tartotta az ilyen szövegállapotban ránk maradt sermókat a diszciplína tárgyának, hiszen a műfaj nem a theologia speculativa körébe tartozott, újszerű hittudományi érveléseket nem nyújtott, inkább csak a bibliai hermeneutika alkalmazását illusztrálta. Az írásértelmezés elméletére és gyakorlatára azonban, ami a studium sacrae paginae részét képezte, külön szakszövegek állnak rendelkezésünkre. A múlt század közepe óta a figyelem mégis a prédikáció-szövegek felé fordult, hiszen ezek voltak azok a szövegek, amiket a klerikusok és laikusok folyamatosan recipiáltak, a világi papok és elsősorban az új koldulórendek klerikusai maguk is szerkesztettek, aprópénzre váltották bennük teológiai ismereteiket, reflektáltak társadalmi problémákra, gyakorolták logikai és retorikai készségüket. Megtörtént a szövegek számbavétele: Schneyer repertórium-köteteit 1969-ben kezdi publikálni,1 a kilenc kötet több ezer kézirat alapján mintegy százezer sermót vett jegyzékbe és tulajdonított szerzőknek, monográfiák, gyűjteményes kötetek jelentek meg,2 1977-ben tudományos társaság alakul a középkori prédikáció kutatására saját időszaki kiadvánnyal.3 A forrásanyag feltárása azzal a felismeréssel is járt, hogy a középkori theologia practica is nagy figyelmet fordított a prédikárorok felkészítésére. Nem1 Johann Baptist Schneyer: Repertorium der lateinischen Sermones des Mittelalters für die Zeit von 1150-1350., 1-9., Register 10-11., erarbeitet von Charles Lohr u.a., Münster, 1969-1990. (Beiträge zur Geschichte der Philosophie und Theologie des Mittelalters 42. 1-11.). 2 Akár csak megközelítően teljes bibliográfia összeállítására sem vállalkozhatok e helyen, de kiemelném Louis-Jacques Bataillon, Nicole Bériou és Johann Baptist Schneyer publikációit. 3 International Medieval Sermon Studies Society, ill. Medieval Sermon Studies.
