Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Veszprémy László: Lotharingiai szentek hazai liturgikus könyveinkben

Veszprémy László:

LOTARINGIAI SZENTEK HAZAI LITURGIKUS KÖNYVEINKBEN

A hazai egyháztörténeti és liturgiatörténeti kutatás már az 1930-as évek óta felfigyelt arra, hogy a liturgikus könyvekben előforduló szentek nevei alapján a magyarországi liturgia kezdeteire illetve forrásaira is levonhatók következtetések.1 E következtetések súlyát és jelentőségét persze nem szabad túlbecsülni, hiszen a szentek nevei még csoportos előfordulásuk esetén sem perdöntőek: bekerülésüknek lehet esetleges vagy éppen a liturgikus kézirat törzsszövegétől függetlenül is bekerülhettek a szerkönyvbe. Az utóbbi évek zenetörténeti, liturgiatörténeti kutatásai éppen ezért joggal utaltak arra, hogy a kéziratok eredetéről a legautentikusabb információkat a „proprium de tempore" részek szerkezetéből levonható következtések adják. Ezek alapján sikerült a hazai egyházmegyei rítusok jellemzőit rekonstruálni, s a fontosabb liturgikus emlékeket ezek között elhelyezni. Mindezek ellenére sem maradt felesleges a szentnévsorok kutatása, hiszen a kéziratok történetére, éppen könnyű variálhatóságuknak, ugyanakkor észrevétlen konzervativizmusoknak köszönhetően, máshonnan aligha nyerhető információkat nyújtanak. Az utóbbi évtizedek zenetörténeti kutatása a liturgikus kéziratok értelmezését is új alapokra helyezte, s a hazai rítusok azonosítása, az antifónák korpuszának publikálása terén elért eredmények nyomán a provenienda kérdése is sokkal árnyaltabbá és komplexebbé vált.2

Témánkhoz kapcsolódik, hogy évekkel ezelőtt megvizsgáltuk az 1341 előtti pozsonyi misekönyv (missale) rendkívül gazdag és rétegzett „sanctorale" részének névanyagát.3 Ebből meglepően egyértelmű módon lépett elénk a trieri püspökök névsora, ami kétségbevonhatatlanul a kézirat történetének múltjában a lotaringiai liturgiával való érintkezés egy intenzívebb szakaszára vetett

1 Kniewald Károly. A Pray-kódex sanctorale-ja. Magyar Könyvszemle 43 (1939) 1-53, Uő.: Das Sanctorale des ältesten ungarischen Sakramentars. Jahrbuch für Liturgiewissenscahft 15 (1935) 1-21. Legújabban Vincent Múcska: Byzantinische Einflüsse auf den ältesten ungarischen Kalender aus dem 11. Jahrhundert. (Szelepcsényi evangelistarium). In: Byzantina et Sclavica Cracoviensia III. Byzantium and East Central Europe Cracow, 2001. 117-128.

2 Dobszay László: Corpus antiphonarum. Európai örökség és hazai alakítása. Bp. 2003. 38-39.; Korábban: Dobszay László - Prószéky Gábor: Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae. A Preliminary Report. Bp. 1988.; Dobszay László-. The System of Hungarian Plainsong Sources. Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae 27 (1985) 37-65.

3 A forrás kiadása: Missale notatum Strigoniense ante 1341 in Posonio. Hrsg. Janka Szendrei, Richard Rybaric. Bp. 1982. (Musicalia Danibiana, Bd. 1.); Veszprémy László: Szentkultusz a korai magyarországi liturgikus kódexekben. Ars Hungarica 17 (1989) 15-22. (a továbbiakban: Veszprémy L: Szentkultusz) és Uő.: 11th and 13th Century Liturgical Manuscripts (mostly from Zagreb) as Historical Sources. Povijesni Prilozi 17 (1998) 261-268.