Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Veszprémy László: Lotharingiai szentek hazai liturgikus könyveinkben
370 VESZPRÉMY LÁSZLÓ fényt. Az érintkezés lehetőségei között a liturgikus tisztelet közvetlen, szerves formáinak kicsiny a valószínűsége, s lehetőségként leginkább a kéziratok importjának, időben egyébként pontosan nem meghatározható lehetőségével kell számolnunk. Jelen kiegészítésünk arra utal, hogy az ún. 1341 előtti pozsonyi (származási helyét tekintve esztergomi) misekönyv nem magában álló emléke a középkori lotaringiai-magyar liturgikus kapcsolatoknak, hanem azt éppen a pozsonyi, ill. esztergomi emlékek közül néhány szervesen kiegészíti. Vizsgálódásunk alapja a Mezey László és Radó Polykárp által összeállított kézikönyv, amely minden hiányával, hibájával és tévesztéseivel együtt mindmáig betölti illetve helyettesíti a hiányzó magyarországi egyházi „Festkalender” kézikönyvének a szerepét. A közelmúltban jelent meg Thomas Bauernek a lotaringiai történeti térséget vizsgáló remek áttekintése.4 Fejtegetéseinek lényegét alkotja annak bizonyítása, hogy a térség történeti egységének és összetartozásának kialakulásában és továbbélésben nagy szerep jutott a szent-tiszteletnek, amit a patro- cíniumok áttekintése mellett főként a liturgikus könyvek tanúságával tud bizonyítani. Kutatásai meglehetősen széles spektrumúak, hiszen az egyes szentek tiszteletének vizsgálatakor a hispániai forrásoktól egészen egy általa ismert esztergomi breviáriumig terjed.5 Nagyon helyesen megkülönböztet az egész térségben népszerűvé vált (általánosan tisztelt, „univerzális”) szenteket, Servatius, Vedastus, Amandus, Tizenegyezer szűz, Heléna a további, már lokálisabb szent-tiszteletektől (a „raumkonstituirende lotharingische Gruppe”). E munka nélkül valójában továbbra is a sötétben tapogatóznánk azt illetően, hogy valójában milyen szentek igazíthatnak el a lotaringiai kultuszt illetően. E problémát már két évtizede, a dél-német szentekről írva is felvetettük, s valójában Bauer munkája előtt nagyon sok önkényes és indokolatlan felvetés történt a lotaringiai szenteket illetően.6 Bauer a lotaringiai szentek közé sorolja - többek között- az ír eredetű Foillanus ünnepét (okt. 31.), aki a Fosses-i apátság alapítója volt. Tudjuk róla, hogy 655 körül Roeulx közelében, Monstól keletre egy rajtaütésben veszítette életét. Ünnepe, további lotaringiai eredetűekkel együtt megtalálható egy 14. század végi premontrei breviárium és liber collectaneus-ban (EK, Bp. c.l. 36.), amelyet a kutatás a jászói rendházhoz kapcsolt.7 Aldegundis ünnepe (jan. 30.) már a térségben is rendkívül elterjedtnek tekinthető, a térség székesegyházai mind hangsúlyosan megünnepelték. A 6844 Thomas Bauer-, Lotharingien als historischer Raum. Raumbildung und Raumbewußtsein im Mittelalter. Köln-Weimar-Wien-Böhlau, 1997. (Rheinisches Archiv, Bonn, Bd. 136.) (A továbbiakban Th. Bauer: Lotharingien). 5 Th. Bauer: Lotharigien, i. m. 587. 6 Veszprémy L.: Megjegyzések a Pray-kódex sacramentarium maiusa sanctoraléjáról. Magyar Könyvszemle 100 (1984) 87-95. 7 Polycarpus Radó és Ladislaus Mezey (ed.): Libri liturgici manuscripti bibliothecarum Hungáriáé et limitropharum regionum. Bp. 1973. Nr. 74. 284-295. (a továbbiakban: Radó-Mezey) A kódex magyarországi használata a magyarországi szentek, László, András és Benedek, Gellért, István és Imre imádságainak és könyörgéseinek a beillesztése révén vitán felül áll. Ugyanakkor, különösen a litániában a hazai liturgiában magában álló szentek nevei fordulnak elő, mint éppen Foillanus. A korábbi irodalomból itt utalunk Radó E tanulmányára, Sopron város kéziratos misekönyve: a Golso- kódex. Magyar Könyvszemle 44 (1940) 226-235, ahol szintén a sanctorale nevei alapján hangsúlyozza a frank hatást.
