Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bessenyei József: Székesfehérvári menekültek
Bessenyei József: SZÉKESFEHÉRVÁRI MENEKÜLTEK (Adatok a koronázó város kereskedőinek Mohács utáni történetéhez) Székesfehérvár a 16. század első felében előkelő helyet foglalt el a magyar- országi városok rangsorában, a mindenben kiemelkedő Buda után a második csoportban foglalt helyet. Ezt nemcsak a politikai életben játszott szerepe, stratégiai jelentősége, hanem gazdasági súlya is indokolta. A török hódítást megelőző évtizedekben az ország egyik legfontosabb kereskedelmi központja volt, amit az is jól mutat, hogy az ország belsejében felállított három harmincadhely egyike, Buda, és a marhakereskedelem másik központjának számító (Duna) Pataj után éppen Székesfehérvárott működött.1 Az útvonalak A harmincadhivatal fenntartását indokolta, hogy több, nagy forgalmat bonyolító kereskedelmi útvonal is áthaladt a városon. Ezek közül a legfontosabb az ún. bécsi vagy dunai út volt, amely a Dunától indult, Buda és Székesfehérvár után Győr (vagy Pápa) érintésével a Magyaróvár (Ungarisch-Altenburg) Jár- falu (Jarndorf) vagy Zurány (Zarándfalva, Zurndorf), illetve Nezsider (Neu- siedl), majd a vásárhelyként is fontos Bruck an der Leitha - Schwechat - Bécs nyomvonalon haladt. Az út a Duna másik oldalán — miután áthaladt Székesfehérváron — Komárom és Győr érintésével jutott el Pozsonyig vagy Szempcig, majd Köpcsényen (Kittsee), Hainburgon, Fischamenden keresztül haladt Bé- csig, ahonnan a délnémet városok, Passau, Regensburg, Augsburg, Ulm, Nürnberg piacaira vezetett. A magyar királyság Nyugatra irányuló kereskedelmének nagy része, így a marhahajtás is ezen az útvonalon bonyolódott, a fehérváriak is ezt használták a leggyakrabban. A délnémet kapcsolatok élénkségét bizonyítja, hogy 1542-ben Augsburgba éppen fehérvári kereskedők juttattak el híreket a magyarországi hadszíntérről.2 1 S bár az 1498/29. te. arról rendelkezett, hogy a budai, székesfehérvári, pataji harmincad- helyeket meg kell szüntetni, nem valószínű, hogy ezt a törvényt végrehajtották, vagy ha végre is hajtották, nem tartósan tették ezt. Egy 1540 körül keletkezett kamarai instrukció ugyanis éppen azzal bízta meg Bornemisza Pált és társát, hogy a szokott helyeken, köztük Székesfehérvárott, a kincstár részére szedje a harmincadot. 1543-ban pedig egy utasítás Bornemisza Jánost egyebek mellett mint a székesfehérvári harmincad praefectusát említi. Ember Győző Magyarország nyugati külkereskedelme a 16. század közepén. Bp. 1988. 24. (a továbbiakbamUmöer 1988) 2 Anton Pölnitz.Yreiherr von Anton Fugger. 2. Bd. 1536-1548. (Teil I. 1536-1543) Tübingen, 1963. 242. (Schwäbische Forschungsgemeinschaft bei der Kommission für Bayerische Landesgeschichte Reihe. 4 Bd. 8.Studien zur Fuggergeschichte Bd. 17.)
