Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bessenyei József: Székesfehérvári menekültek
32 BESSENYEI JÓZSEF A következő, az ún. laibachi út jelentősége csak kis mértékben maradt el a Dunai útétól, ezen Velencével lehetett kereskedni. Első szakasza Székesfehérvárról indult, a Nagykanizsa - Nedölce (Nedelistye, Nedelica) vonalon folytatódott, majd Goriziánál (Görz) érte el Szent Márk köztársaságát, végpontja Aqui- leia volt. A Szegedről induló csordákat erre, — meglehetős kerülővel — Fehérváron át hajtották. Ez az útvonal tette lehetővé, hogy Székesfehérvár a 15. században a Velence felé irányuló marhakereskedelem egyik fontos állomásává váljon. A harmadik útvonal Tirol felé biztosított összeköttetést. A nagyforgalmú út Szegedről Pataj - Székesfehérvár irányában indult, a Balatontól délre vezetett tovább a Somogyvár - Marcali - Szenyér - Segesd - Szentpál útvonalon, majd Kanizsát elhagyva Geréc (Graz) vagy a nevezetes regionális kereskedelmi központ, Patony (Pethovia, Potoly, Pettau, Ptuj,) felől érte el a tiroli bányákat vagy Svájc keleti részét. Az ország fő kiviteli cikkét jelentő szarvasmarhát a kereskedők a Dunától keletre eső nagy tenyésztő területeken vásárolták össze. Ezek a területek a Várad-Debrecen-Szolnok útvonal mentén terültek el, s innen a dunai utat a pataji illetve legfőképpen a ráckevi átkelőn keresztül lehetett a legegyszerűbben elérni. (Ez magyarázza a Ráckeve és Fehérvár közötti szoros kapcsolatot.) Ezen jelentős kereskedelmi utak használata biztosította a koronázó város polgárai számára a gazdasági aktivitás, a gyarapodás lehetőségét. A történelem fordulatai A mohácsi csatavesztést követő időszakban, miként a ország más központi részei, a koronázó város sorsa sem szűkölködött drámai fordulatokban. Mint ismeretes, először 1526 november 11-én Szapolyai János, majd 1527. november 3-án a Habsburg-ellenkirály koronázását is itt tartották, és a város a második koronázás után Ferdinánd kezére került. Új ura tisztában lévén Székesfehérvár jelentőségével, azt mindenképp a Habsburg-párton kívánta tartani. Fontosnak ítélte a város megerősítését, amiről parancslevelet is kiadott.3 (Ám a város védműveinek korszerűsítésére valószínűleg nem került sor. ) Fehérvár stratégiai jelentőségét mutatja, hogy ezután innen indultak azok a huszárportyák, amelyek a Dunántúl nagy részét 1529-30-ban Ferdinánd hűségére térítették.4 Egy kisebb csatára is sor került a környéken, amelynek során mesz- tegnyői Bodó Péter, Szapolyai somogyi ispánja ütközött meg 1530 augusztusának első napjaiban enyingi Török Bálinttal. Bár ebben az összecsapásban Török aratott győzelmet,5 ereje mégsem volt elég a koronázó város Habsburg-párton tar3 I. Ferdinánd 1529.február 8-án Innsbruckban kelt parancslevelében meghagyta a helytartónak, hogy Buda, Székesfehérvár, Esztergom és Visegrád megerősítéséről gondoskodjon. HHStA Hung AA. Fasc. 10. Konv. B. 4 Acsády Ignácz :Magyarország három részre szakadásának története. 1526-1608. In: A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. V Bp. 1897. 82. 5 Beszámolók a csatáról: Marino Sanuto :I Diarii (1496-1533) Tom. 1-58 /59./. Ed. Nicolo Barozzi, Guglielmo Berchet etc. Venezia, 1879-1903. 53. k. 520. hasáb.; Acta Tomiciana. Tomus duodecimus epistolarum, legationum, responsorum, actionum et rerum gestarum serenissimi principis Sigismundi primi regis Poloniae et magni ducis Lithuaniae. Per Stanislaum Gorski, canonicum
