Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Spekner Enikő: A magyarországi beginák és beginakolostorok 13. századi története
A MAGYARORSZÁGI BEGINÁK ÉS BEGINAKOLOSTOROK A 13. SZÁZADBAN 307 A beginizmusnak azt a változatát, ahol a közösségek a beginaság sajátosságait megőrizve szervezték mindvégig életüket, a korszakban nálunk mindössze két budai beginakolostor jelezte, amelyek közül az egyik a domonkosok, a másik a ferencesek gondozásában kezdte meg működését. „Erzsébet soror, néhai Eberhardnak — ki Regensbugból származott és Budán élt — felesége és leánya, Heroch soror” szintén tanúvallomást tettek Margit szentté avatási perében. A Budán élő sororok „Margit szűz jóságos, szent, jámbor és alázatos életéről” a szigeten megforduló domonkos testvérektől és más személyektől, illetve az ott élő apácáktól és szerzetesektől értesültek. Erzsébet leányával együtt másik, vak leányát el is vitte Margit sírjához, hogy meggyógyuljon, fogadalmat tétetve vele, hogyha az bekövetkezik, apáca lesz. Egy gazdag budai polgár feleségét, a súlyosan beteg Ágnes úrnőt, néhai Herlip leányát, Károly budai bíró unokahúgát három nővér, Jorautht, Melt és Athleita vitte el Margit sírjához, akik őt csodás gyógyulásáig Budán az anyja házában ápolták. 1308-ban egy budai és egy pesti polgár és feleségeik Gentilis bíboros ügyhallgatója előtt peres eljárást folytattak a budai „beghinas fratrum Predi- catorum” ellen. A perben szereplő „magistra” és a nővérek nevéből az is ismertté válik, hogy a domonkos beginák németek voltak, ,/dbrath magistra” mellett megnevezték még Merz, Alahad (Adelheid) és Christiana sororokat. Az elöljáró említése már a budai domonkos beginaház működését bizonyítja, amit a későbbi 14. századi adatok is megerősítenek. Mezey László az 1276. évi tanú471.; a továbbiakban: SRH]) temették el, tartott fenn egy olyan hagyományt, hogy a szigeti apácakolostort beginák lakhelyének tekintették. Erről Györffy Györgynek az volt az álláspontja, hogy a krónikát folytató budai ferences krónikaíró iktatta be azt a szövegbe, amit ő a saját rendjének viszonyaiból vett analógiára, (a ferenceseknél ugyanis külön rendhez tartoztak a női kolostorok, s csak a beginaházak álltak közvetlenül a férfi szerzetesek irányítása alatt) alapozott, illetve a domonkosok felé megnyilvánuló lekicsinylésből írta. Mályusz Elemér bár az V István-kori gesta záró híradásának tartotta a király temetkezési helyének megjelölését, de a beginaházra való utalást szintén a dominikánusokkal vetélytárs 14. századi ferences szerző ellenérzését kifejező betoldásnak tulajdonította. Az V István-kori gestát, melynek szerzősége egyébként vitatott, követő Kéza Simon által írt gesta nem használta a beginákra utaló részt: szerinte V István „in insula vocata Beatae Virginis in coenobio monialium requiescit tumulatus. ” [SRH I. 184.] Nem kívánok most a krónika-kérdés szövevényes problémáival részletesebben foglalkozni, nincs is itt rá mód, de a szerzőség kérdésétől függetlenül, az nem tűnik nyomós érvnek, hogy a ferencesek ellenszenvéből került be a kérdéses rész a krónikába. A szigeti monostor minősítésében inkább a domonkosoknak az apácazárdákkal kapcsolatos hezitáló magatartása játszhatott közre, ennek a kolostornak az inkorpotációját is meg kellett ismételni 1267- ben. Kezdetben a szigorú klauzúra sem érvényesült teljesen, amit a szentté avatási per jegyzőkönyvének több adaléka is tanúsít. Ezt a megítélést erősíthette Szent Margitnak a rend előírásával ellentétes, 1261. évi felszentelése (a „consecratio virginum”-ban részesítése) ugyanis az apácakolostor rendi betagoltsága nem volt annyira erős, hogy őt „pusztán” a rendi fogadalma, amit egyébként ő mindenek fölé helyezett, megvédelmezhesse apja férjhez adási szándékaitól, bár ennek megítélésében a királyi alapítású zárdák a renden belüli különleges helyzetét is figyelembe kell venni. Végül az is szerepet játszhatott az említett „in loco beginarum” minősítésben, hogy 1270-ig világi pap, Ákos mester óbudai prépost, királyi káplán intézte a kolostor anyagi természetű ügyeit.; Györffy György. Pest-Buda kialakulása. Budapest Története a Honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig. Bp. 1997. 204-205., 210. (a továbbiakban: Györffy: Pest-Buda); Mályusz Elemér: Az V István-kori gesta. Bp. 1971. (Értekezések a történeti tudományok köréből 58.) 123.; Mezey. Irodalmi anyanyelviségünk, i. m. 25.; Érszegi: Szent Margit és Boldog Ilona, i. m. 37.; Deák: Szent Margit Legenda Maior, i. m. 103-116.; Szovák Kornél: Ákos mester. In: KMTL, i. m. 33.; Kristó Gyula: Krónikakompozíció. In: KMTL, i. m. 381.
