Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Spekner Enikő: A magyarországi beginák és beginakolostorok 13. századi története
306 SPEKNER ENIKŐ idézett 1260. évi bullájában használt megnevezésük erre utal, bár az inkor- porátió megtörténtéről nem maradt fenn írásos emlék. Az azonban már biztosra vehető, hogy a rend 1277. évi konventjegyzékében név nélkül megjelölt két apácakonvent egyike a veszprémi volt, s a zárda területén 1275-től már működött az a „domicilium”, amely az apácák lelki gondozását végző domonkos szerzetesek lakhelyéül szolgált.23 A törvényes elismerés késlekedése okozhatta azt, hogy még a 14. század elején is fennmaradt a veszprémi apácák begina eredetének emlékezete. Történt ugyanis, hogy IV László király valamikor 1272 és 1277 között a „Mária-völgyi” Szent Katalin kolostornak adományozta a tatárjáráskor elpusztult és elnéptelenedett dunapentelei Szent Pantaleon görög rítusú monostort, melyet 1277-ben vissza is vett tőlük visszaadván azt jogos tulajdonosainak. A 14. század elején a Pentele birtokért folytatott perben említésre került, hogy egykor Pentelemonostorán beginák, azaz görög jellegű apácák éltek. Az emlékezet nyilván már összemosta a görög rítusú apátságot a későbbi apácákkal, ezért a beginák görög jellegének hangsúlyozása. Számunkra érdekesebb az, hogy őket az 1277. évi oklevél alapján csakis a veszprémvölgyi Szent Katalin zárda lakóival azonosíthatjuk. E kolostorból Dunapentelére az 1270-es években olyan nővérek érkeztek, akik magukat begináknak vallották, vagy akiket - rendi hovatartozásukat nem ismerve - begináknak gondoltak.24 A veszprémi beginaközösség emléke, s a rendhez való kötődés fentebb tárgyalt nehézségei a margitszigeti apácazárda alakulására is hatással voltak, de ott már a kezdeteknél sokkal erőteljesebb domonkos asszisztenciát tapasztalunk, s végül is IV Kelemen pápa „Solet annuere Sedes Apostolica” kezdetű, 1267. évi, az inkorporátiót megerősítő bullája elősegítette, hogy az 1270-es évekre a kolostor már betagolódjon a rend női ágába.25 23 Scriptores, i. ra. I.; Béke fi Rémig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp. 1907. 12., 59-62. (a továbbiakban: Békefi: A Balaton környékének egyházai); Gutheil: Az Árpád-kori Veszprém, i. m. 168. 24 A Szent Katalin kolostor a Veszprémvölgyben helyezkedett el. Veszprémvölgyet ez az egy forrás mondja Mária-völgynek, de mivel nem ismerünk más ilyen nevű helyet, melyben Szent Kata- bn kolostor állt, el kell fogadni azt, hogy a szintén a völgyben állt Szűz Máriáról nevezett első apáca- kolostorunk alapján nevezte forrásunk a Szent Katalin kolostort Mária-völgyinek. Erre analógiaként felhozható a budai Nyulak szigetének, a domonkos apácakolostor névadójáról, Szűz Mária szigetre változása, vagy a Pozsony megyei Thaal völgy nevének, az ottani pálos kolostor védőszentjéről, Szűz Máriáról, Máriavölgyre módosulása. (DL 17 241.); Békefi: A Balaton környékének egyházai, i. m. 12.; Gutheil: Az Árpád-kori Veszprém, i. m. 166.; Érszegi: Dunapentele, i. m. 11., 16-26.; Érszegi Géza: Okmánytár Dunapentele középkori történetéhez. Fejér megyei Történeti Évkönyv 12 (1978) 286-287. No. 3. és 6.; Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai, i. m. II/2-3. 188. No. 2794.; DL 87 001.; Érszegi Géza: Pentele. In: KMTL, i. m. 540.; Györffy: Történeti Földrajz, i. m. II. 400. 25 Budapest Történetének Okleveles Emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csán- ky(!) Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. I. Bp. 1936. 92-93. No. 76. (a továbbiakban: BTOE I); A pápai oklevelek a szigeti monostor apácáit, akárcsak a többi, a domonkos rend női ágához tartozó kolostorok lakóit, 1264-től az egész középkoron át a sorores (seu moniales inclusae) monasterii Sanctae Mariae de Insula ordinis Sancti Augustini secundum instituta et sub cura fratrum ordinis Praedicatorum elnevezéssel illették, mivel a rendnek nem alakult ki egy önálló női ága, mint a ferenceseknél a klarissza rend. Egyedül a 14. századi krónika kompozíciónak az a megjegyzése hogy V István királyt „ .. in ecclesia Beate Virginis in insula Budensi, in loco beginarum.” (Chron. Hung. comp. saec. XIV 180. [Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus Szentpéteiy I—II. Budapestini, 1937-1938. I.
