Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Makk Ferenc: A magyarok földje és a vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században
tett. Az a nézet nem fogadható el, amely szerint Augsburg után az Árpádok a Felső-Tisza-vidékről a Dunántúlra, annak észak-keleti részére költöztek volna át. Hiszen ebben az időben forrásaink szerint még oly nagy volt a németektől való félelem, hogy úgy vélem: a Német Birodalommal való közvetlen szomszédságot az Árpádok ekkor még nem merték felvállalni. A Duna-Tisza köze lett a fejedelmi törzs másodlagos szállása; a korábbi lakhelyéről történt eltávozás következtében lehanyatlott a Felső-Tisza vidékén az arab közvetítő kereskedelem, amit a dirhemforgalom megszűnése beszédesen bizonyít. Milyen érveket lehet felsorakoztatni annak igazolására, hogy 955 után egy ideig (mintegy két évtizedig) a Duna-Tisza köze volt az Árpádok szállásterülete, és értelemszerűen itt volt fejedelmi központjuk is? Ha nagy területen és szétszórtan is, de kellő számú és minőségű régészeti lelet áll rendelkezésre ahhoz, hogy a vidéket az Árpádok földjének tekintsük. Lényeges szempont, hogy 970-971 táján Taksony nagyfejedelem pogány módra a Duna bal partján (a Duna-Tisza közén) Taksony falunál temetkezett el. Ez a helység lehetett Taksony fejedelmi központja. A település igen fontos helynek számíthatott, hiszen 1047 táján Levente herceg, I. András király testvére szintén itt temettette el magát. A Duna-Tisza közti területen Kalocsa ugyancsak kiemelt jelentőségű hely lehetett már ekkor az Árpádok számára, amit az mutathat, hogy később Szent István itt érsekséget szervezett. A Bulcsú-Csaba-féle csoporttal való kemény leszámolás újabb szakaszában az Árpádok és szövetségeseik elfoglalták a karha földjét, ahonnan Bulcsú volt törzsét (vagy annak egy részét) átköltöztették a Dunántúlra a Balatontól északra és nyugatra fekvő részekre, amelyek a karha-törzs másodlagos szállásföldjét képezték. A korszak hasonló eseményeivel állhat összefüggésben az az érdekes megfigyelés, miszerint a Kürtgyarmat törzs — amely a DAI alapján a 10. század közepén még létezett —, minthogy helynevekben a Kürt és a Gyarmat nevek csak önmagukban szerepelnek, 950 után két részre bomlott. Tehát a törzs szétválása (széttelepítése?) a 10. század második felében történt (vagy a 950-es években vagy esetleg a 970-es időszakban). Felmerül a kérdés: kik támogathatták az Árpádokat e küzdelmükben? Véleményem szerint elsősorban az ún. „Ajtony”-törzsre (és a gyula-törzsre) lehet gondolni. Az ún. „Ajtony”-törzs Ajtony vezér — ismeretlen — elődjének vezetésével a fejedelem egyetértése mellett megszállta és birtokba vette a karha földjét. Úgy gondolom, hogy Ajtony elődjének saját korábbi szállásterülete a Maros és az Al-Duna közti területen volt. Az itt talált bizánci pénzek és balkáni áruk leletei déli (balkáni) érdekeltségre utalnak. A törzs új szállásvidéke most már a Körösöktől az Al-Dunáig, a Tiszától az Erdélyi-Közép hegységig húzódó hatalmas területet foglalta magában. A törzsi szállásföld központja, a Maros folyó bal partján fekvő település, a későbbi Marosvár helyén lehetett. Merész feltevésként elképzelhető, hogy Ajtony elődje lett az új karha, s ily módon utódját, Ajtonyt tekinthetjük az utolsó nagy hatalmú karhának Szent István idejében. Ezeket az eseményeket pontosan datálni nem tudom. Feltételezésem szerint a 955-öt követő néhány évben — talán a 955-958 közti időszakban — mentek végbe. A MAGYAROK FÖLDJE ÉS A VEZÉRI TÖRZSEK SZÁLLÁSHELYEI 231
