Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Makk Ferenc: A magyarok földje és a vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században
232 MAKK FERENC A vezéri központok és törzsi szállásterületek mindezek ellenére sem vég- legeződtek ekkor a Kárpát-medencében. Másfél-két évtized múlva a központok és a szállásföldek vonatkozásában újabb fontos átrendeződések következtek be. Ezekben a változásokban azonban külpolitikai okok játszották a döntő szerepet. 958-ban a basileus megtagadta az évi adó további fizetését a magyarok számára, s ennek nyomán 959-ben kiújultak a Bizánc és Bulgária elleni kalandozások. A magyar hadjáratok végül is a 970-es arkiadiopolisi csatába torkollottak, amikor is a szövetséges — orosz-magyar-bolgár-besenyő — sereg katasztrofális vereséget szenvedett a balkáni város mellett a bizánci császár katonaságától. Bulgária bukása után a bizánci seregek 971 első felében — bizánci pecsétek tanúbizonysága szerint — eljutottak az Al-Duna vonalán a magyar határra, s a magyar vezérek joggal tarthattak attól, hogy országukat nagy erejű bizánci támadás fenyegeti. A bizánci veszéllyel szemben a magyar vezetők megtették a szükséges intézkedéseket. Először is Géza, az új nagyfejedelem és Gyula dinasztikus kapcsolattal megerősített koalíciót kötöttek egymással Bizánc ellen. A 971-972-es időszakban Géza feleségül vette Saroltot, Gyula leányát. Géza következő lépése az volt, hogy Bizánccal szemben nyugat felé nyitott. Ennek nyomán 972-ben megjelentek magyar földön a nyugati hittérítők Sankt Gallen-i Bruno missziós püspök vezetésével, s 973 tavaszán Quedlinburgban Géza fejedelem — követei révén — politikai szövetségre lépett a német császárral. A mainz-i érsek által felszentelt Bruno térítőpüspök 972 őszén a Duna-Tisza közén kezdte meg igehírdető tevékenységét. Központja bizonnyal Kalocsa lehetett néhány évig, s egyházi szempontból szerintem ez magyarázhatja azt, hogy később Kalocsa érseki rangot kapott. A bizánci fenyegetés hatására Géza áttette szálláshelyét a Dunántúl északkeleti részébe, ahol azután Esztergomot építette ki fejedelmi központjának, Szent István a 970-es évek második felében már itt látta meg a napvilágot. Az Eszak-kelet-Dunántúl (a későbbi Esztergom, Fehérvár, Óbuda határolta terület) lett a fejedelmi törzs immár harmadik s utolsó szállásföldje. A Duna-Tisza közéről való elköltözés fő célja az, hogy a fejedelem német védelem alá helyezze hatalmát és országát. Úgy vélem, hogy ugyanebben az időben — szintén a fenyegető bizánci veszély hatására — Gyula a Közép-Tisza és a Körösök vidékéről keletre a Szamos középső- és felső folyása meghatározta területre (a történeti Erdély északi részére) költözött át. Ez lett a gyula-törzs másodlagos és egyben végleges s*zállásföldje. Ezekkel az eseményekkel, amelyek véleményem szerint 973-975-re datálhatok, a klasszikus vezéri törzsek központjainak és szállásterületeinek kialakulása befejeződött a X. században. Külön kérdés az, hogy a bizánci veszély elmúltával — német szövetséggel a hátában — Géza uralma alá gyűrte a nyugat-magyarországi területeket, de az országegyesítő harcok csak a kelet-magyarországi törzsi hatalmak (Gyula, Keán, Ajtony, és a fekete-magyarok) fegyveres hódoltatá- sával zárultak le véglegesen Szent István alatt.’ *** * A jelen cikk tematikájába vágó szakmai dokumentáció megtalálható az alábbi írásaimban: Turkia egész szállásterülete. ín: Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica CXVH. Szeged. 2003. 3-15., ill. A vezéri törzsek szálláshelyei a 10. században. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk.: Erdei Gyöngyi és Nagy Balázs. Budapest 2005. 119-127.
