Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Magyar Eszter: Fa- és faszénellátás a három Garam menti bányavárosban
226 MAGYAR ESZTER látták, az úsztatott fa nemcsak a faszén égetésére lesz elég, hanem segítségével a bányászat teljes faellátását is olcsóbban lehet fedezni.25 26 A besztercebányai kamarai bányaüzem fa- és faszénellátása megszervezésének érdekében adta ki I. Miksa 1565-ben a híres erdőrendtartását. A rendtartás szerint a Garam felső folyásának mindkét partján a bányaüzem számára rezerválták az erdőket, függetlenül attól, hogy magántulajdonban voltak-e vagy sem. A rezervált erdők Körmöcbánya keleti határánál kezdődtek, és a Garam forrásvidékig tartottak. Az 1565. évi erdőrendtartás ezeknek a rezervált erdőknek a kezelését, és bennük a gazdálkodás mikéntjét tartalmazta. A rezervált erdőket három kerületre osztották, mindegyik kerület élén a famester állt, aki a fakitermelést és úsztatást irányította, a favágó munkásokat felfogadta, a fával és a pénzzel elszámolt. A leúsztatott fát Besztercebánya határában égették faszénné a szénmester irányításával a szakmánybán dolgozó szénégetők.26 A kitermelt és elszenített fa mennyiségéről csak becslések vannak. Körmöcbányán fennmaradtak ugyan az aranyolvasztó mű számadásai, de hézagosán, és hiányosak a Selmecbányái kimutatások is. Nehézséget jelent az is, hogy a három bányavárosban sem használtak azonos mértéket a faszén mérésére. A 16. század második felétől a besztercebányai kamaránál állandósul az a szokás, hogy egy szenítő boksába 10 öl (egy öl kb. 5,73 m3) fát raktak fel. Az egy boksából kinyert faszén mennyisége változhatott a fa fajtájának és a szénégetés módjának függvényében.27 A fakitermelés nagyságáról többé-kevésbé megbízható adatok csak a besztercebányai kamara 17. századi számadásában találhatók. A famesterekkel kötött szerződések alapján a rezervált erdőkből évi 14 ezer öl fát vágtak ki és úsztattak le a besztercebányai gerebhez. A réztermelés 17. századi és 16. század eleji nagyságának egymáshoz viszonyított aránya szerint a 16. század elején évi legalább 20 ezer öl fát fogyasztott el a bányászat a Besztercebánya körüli erdőkben.28 25 Tagányi 1896, i. m. 118. 26 Tagányi 1896, i. m. 96-168. Az irat később félreértések áldozata lett. Sokan minden erdőtulajdonost kötelező szabálynak tekintették, mások Tagányi hibás regesztája alapján érvényét kiterjesztették mind a hét bányavárosra. Lásd. Magyar 1983, i. m. 100-101. 27 Tagányi 1896, I. 77.; Kaán Károly: A besztercebányai kincstári gereb. A beszüntetett 360 éves vízmű múltjából. Erdészeti lapok 48 ( 1909) 114.; Szécsi Zsigmond: Az erdőhasználattan kézikönyve. Bp. 1884. 615., 627. 28 Schmidt 1834, i. m. II. 173., 526.; KL T:I. F:36 F:1 N:33/6 1546 SL Stadtbuch 619., 623., C 74.
