Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Magyar Eszter: Fa- és faszénellátás a három Garam menti bányavárosban
rendszer szerint kezelték. A bánya körüli erdő mindig az adott bányatulajdonos birtokában volt, és a városi tanácsnak nem volt befolyása az itt zajló erdőgazdálkodásra. A 15. század végén e Thurzó család a rézbányák legnagyobb részét megszerezte, és 1502-ben kibérelte a magyar királynétól mind a rézbányászat, mind a réz és ezüst szétválasztásának a jogát. A bérlettel együtt megkapták az általános bányaművelési kiváltságot, amely azzal járt, hogy az ország területén bárkinek ez erdejében szabadon termelhették ki a fát a bányászati célokra. A környékbeli földesurak levelezéséből kitűnik, hogy a Thurzókkal szemben már nem merték volna akadályozni a bányakiváltság érvényesítését.23 Thurzó azonban vagy megvásárolta, vagy kibérelte a bányák és kohók környékén a várostól néhány órai járásra fekvő bányaerdőket, és bennük teljes körű szabad használathoz jutott. A faszénellátást szénégető vállalkozókra bízta, akik felosztották egymás között az erdőrészeket és a szenítő helyeket. A munkák szervezésében szabad kezet kaptak, maguk fogadták fel favágó és szénégető munkásaikat, és csak a készterméket szállították a kohókhoz. Mivel erdőhasználatukat senki nem ellenőrizte és ők is, mint Thurzó, csak bérlői voltak az erdőknek, ezekben teljes rablógazdálkodást folytattak. A korábbi jó minőségű erdőterületeket a Fuggerekkel együtt ötven év alatt kétszer-háromszor is letarolták, a kohók közelében végérvényesen és jóvátehetetlenül kipusztították a könnyen kitermelhető erdőket, utódaikra csak a távolabbi, nehezen megközelíthető erdőket hagyták. A magas szállítási költségek miatt ezekből az erdőkből csak drágábban lehetett megoldani a szénellátást, ami egyúttal a bányászatnak és a kohászatnak a költségeit is emelte. 1526 után a bányászatot és a rézüzemet is egyedül bérlő Fugger vállalat a faszénbeszerzésben is változtatást vezetett be. Kiiktatták a favágó és szénégető vállalkozók közvetítő szerepét, és a vállalat a faszénégetést és a favágást közvetlenül saját munkásaival végeztette. A szállítást is saját bányalovakkal és a vállalat állandó munkásaival oldották meg. Az egész munkafolyamat vezetőjévé és irányítójává egy „Kohlenrichter”-t neveztek ki.24 Egy valami nem változott, ez pedig az erdőkben folytatott rablógazdálkodás. 1546 után a besztercebányai rézbányászat és a kohászat a kincstár, pontosabban az alsó ausztriai kamara igazgatása alá került, a bérlet után kialakult állapotok kivizsgálására pedig biztosokat küldtek ki. A kamarai biztosok megállapították, hogy a besztercebányai rézműtől egynapi járóföld távolságra valamennyi erdőt kiirtották, a tengelyen történő szállítás pedig ennél nagyobb távolságról már nem gazdaságos, a rézmű fa- és faszénellátását űj alapokra kell helyezni. Javasolták, hogy a kohókat lehetőleg hozzák lejjebb a Garam közelébe, a szenítő helyeket is a Garam partján jelöljék ki, a fát pedig a Garam felső folyása körüli érintetlen erdőkből úsztassák le. Mivel korábban a Garamon csak tutajozás dívott, az úsztatás beindításához beruházásokra volt szükség. A Garam erre alkalmas partszakaszain fakifogó gerebeket kellett építeni. Úgy FA- ÉS FASZÉNELLÁTÁS A HÁROM GARAM-MENTI BÁNYAVÁROSBAN 225 23 BL F:895, N:886. 24 Tagányi Károly : Magyar Erdészeti Oklevéltár. I—III. Bp. 1896. I. 110.(a továbbiakban: Tagányi 1896)
