Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Magyar Eszter: Fa- és faszénellátás a három Garam menti bányavárosban
224 MAGYAR ESZTER vállalkozók. A jobbágyok szekerenként hordták a szenet a városba hitelben, és év végén számoltak el velük rováspálca (Kerbholz) alapján.20 Az ellátás nem volt kielégítő. Egyrészt a Selmecbánya környéki szénégető jobbágyok tevékenységét is akadályozták a török harcok, másrészt mivel ők idegen földesurak jobbágyai voltak, a mezőgazdasági munkák idején gyakrabban kényszerültek felhagyni a szénégetéssel. A rendszertelen és bizonytalan ellátás miatt a bányászat alkalmanként faszénhiánnyal küszködött, és ez az árak emelkedéséhez vezetett. Az emelkedés mértéke meghaladta a 16. század elejére általánosan jellemző áremelkedést is. A szénárak magasabbak voltak, mint a másik két bányavárosban. A hiány miatt megjelent a városban a faszénnel történő spekuláció a maga további árfelhajtó hatásával, bár ezt a városi tanács igyekezett rendeletekkel megfékezni, hogy a polgárok közül azok, akik nem foglalkoztak bányaműveléssel és nem voltak kohóik, ne vásárolhassanak faszenet a környékbeli jobbágyoktól, és főleg ne kereskedhessenek vele. Minden kohó- és választóművel rendelkező polgár köteles volt számadásaiban feljegyezni pl. azt, hogy a szenet hol, kitől vásárolta és belőle mennyit használt fel. Büntetést helyeztek kilátásba azoknak a polgároknak a számára, akik a szénárakat felverték.21 1571-ben, a kamarai bányatörvény hatálybalépésének az idején Selmecbánya bányáinak mintegy harmada már kamarai birtokban volt. Mivel a városnak és jobbágyfalvainak szűk határa volt, erdeik beleestek a törvény hatálya alá tartozó félmérföldes területbe, amelyen belül az erdők a bányászat céljait szolgálják, és felettük nem a városi tanács gyakorolt felügyeletet, hanem a bányák birtokosa. Ez a helyzet a városi polgárságnak a mindennapi életéhez szükséges faellátását is megnehezítette. A kamara részesedési aránya a város környéki bányákból a következő évszázadban tovább fokozódott, így egy évszázad leforgása alatt a helyi kamara tisztségviselői számára lehetővé vált, hogy a városi erdőügyeket a tanács helyett maguk irányítsák, és az erdőket a kamarai bányaművek és a kamarai alkalmazottak céljaira fordítsák, esetleg még a városi érdekek mellőzésével is. Ezért Selmecbányán a városi tanács és a kamarai bányamester között sokkal rosszabb volt a viszony, mint Körmöcbányán. A kamara saját fatelepet létesített a város közelében, és saját kezelésű szénégető vállalkozást hozott létre, mivel már nem tartották megfelelőnek a környékbeli jobbágyfalvak által nyújtott szervezetlen szénellátást. A korábbi bányatörvények által nyújtott kiváltságot, azt, hogy a bányaművelők bárki erdejében szabad erdőhasználattal bírnak, a kamara jobban tudta érvényesíteni a szomszédos földesurakkal szemben, mint korábban a városi tanács. A 17. században a szomszédos erdőuradalmak nagy részét a kamara amúgy is megvásárolta, vagy elcserélte.22 Besztercebányán a városi iratok közt nem maradtak fenn adatok arról, hogy a város határán kívül fekvő bányaerdőket a bányatulajdonosok milyen 20 Magyar 1983, i. m. 132. 21 Péch, i. m. II. 488. 22 'Wenzel Gusztáv : Az alsó-magyarországi bányavárosok küzdelmei a nagylucsei Dóczyakkal. Bp. 1876.55., 150.; Zivuska Jenő: A besztercebányai m. kir. Erdőigazgatóság régi okleveleinek tartalomjegyzéke. Bp. 1906. 187.
