Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Ladányi Erzsébet: A miles Magyarországon és Európában Szent István korában
212 LADÁNYI ERZSÉBET Mindezeket figyelembe véve kívánjuk a miles jelentésének árnyalt értelmezéseit, és ahol lehetséges, a társadalomban elfoglalt helyét a rendelkezésünkre álló, bevonható külföldi és honi források alapján megközelíteni, bemutatni. A hivatásos harcost már a római birodalom idején is elénk tárják, leírják a források (Cod.Iust.12,36,13; Cod.Iust.12,36,15; Cod.Iust.12,36 [35] 17). Ennek a harcosnak (miles) a társadalmi helyzete ekkor még nem került előtérbe. A 8. század elejétől a 11.század közepéig terjedő egyik forráscsoport adatai szerint a római dukátus területén a milites rangban a tribunus-ok után következnek. Ez a megfogalmazás világosan jelzi, hogy ők mintegy a római katonák ivadékai, utódai, más alkalommal helyzetüket az mutatja, hogy jelölésük: földtulajdonos.* 4 Ezekben az adatokban nincs semmiféle utalás arra, hogy katonai szolgálatukat milyen keretek között teljesítik, csak egy részük vagyoni helyzete egyértelmű: földtulajdonosok. Ez a kettősség később is jelen van, de jogi helyzetüket már nem lehet ennyire csak vagylagosan magyarázni. A miles hivatásos harcosként lehet szabad-vagyonos, lehet szabad, ám zsoldért szolgáló buccellarius és különleges, meghatározott helyzetben szolgarendű.5 Ezt az utóbbi helyzetet jól érzékelteti az a megállapítás is, amely szerint a frank korban a halálbüntetés végrehajtása „nem-szabad” poroszlók (milites, satellites, lictores) feladata volt.6 A szakirodalom is különbséget tesz szabad és szolgarendű kíséreti tagok közt, mérlegelve azt is, hogy a kíséret belátás szerinti elhagyása mennyire sok körülménytől függött még szabad ember esetében is.7 Wormsi Burchardus (1008. k.) idézendő helyét Gratianus is megőrizte: „Aki urától kényszerítve, tudatosan hamisan esküszik, esküszegő mind a kettő; az úr, mert parancsolta, a miles azért, mert urát jobban szerette, mint saját lelkét. Ha szabad (ti.a miles), negyven napot kenyéren és vizet tartson bűnbánatot és a hét következő évben; ha [az úrnak] a servus-a (ti.a miles), három quadragesimalis és törvényes feria-n (hamvazó szerdán?) tartson bűnbánatot.” (Gratianus, C.22, qu.ö.c.l.) Az idézett szöveg jogállás szerint tesz különbséget; e tekintetben a miles- jelölés önmagában csak a hivatásos harcos-mivoltára utal. Valaki miles-évé lenni egyszerre jelentette számára a megélhetést és a katonai pályafutást, de önmagában soha nem változtatta meg az ember jogállását. Ha valaki magát más hatalmába ajánlotta, kommendálta — ha szabad ember tette — olyan kötelezettségekkel járt, melyek a két szerződő fél mindegyikére egyaránt kötelezően jöttek létre. „Aki magát kommendálta, köteles szolgálni és engedelmeskedni annak, akit dominusá-nak nevez, ama feltétel alatt, hogy a szolgálat és engenyek ’magyarázatát’ is nyújtó rész 15-125. Szent István két törvénykönyvének európai párhuzamai, mintái: 15-56. Szent István I—II. törvényének kritikai kiadása 141-156. Hivatkozásaim mindig erre a kiadására épülnek. 4 Ernst Mayer-, Italienische Verfassungsgeschichte von der Gothenzeit bis zur Zunftherrschaft. Leipzig 1909. I. 76. ° F. Graus-, Herrschaft und Treue. Betrachtungen zur Lehre von der germanischen Kontinuität. I. Historica 12 (1966) 43. 25. jegyzet; (a továbbiakban: Graus) 6 Richard Schröder - Eberhard Frh. u. Künßberg: Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte. Berlin-Leipzig, 1932. 177. 6.jegyzet. 7 Graus, i. m. 43.
