Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Ladányi Erzsébet: A miles Magyarországon és Európában Szent István korában
A MILES MAGYARORSZÁGON ÉS EURÓPÁBAN SZENT ISTVÁN KORÁBAN 213 delmesség összeegyeztethető az ő „szabad ember” mivoltával. A „Formulae Turonenses”, amely a legnagyobb valószínűség szerint a 8. század második negyedéből származik, a kommendáció lényegéről ad képet ”8. A formula szövege szerint „Aki magát más hatalmába ajánlja (Qui se in alterius potestatem commendat): X nagy úrnak én Y (Domino Magnifico illo enim ille). Amidőn mindenki tudja, hogy szinte alig van valamim, amiből megélhetek, vagy ruházkod- hatom, ezért kérleltem kegyességedet, s akaratom jónak látta, hogy magamat hatalmad alá rendeljem vagy ajánljam fel (ut me in vestrum mundoburdum tradere vel commendare deberem..), ezt így meg is tettem, úgy tudniillik, hogy engem mind ellátásomban, mind ruházkodásomban segíteni és támogatni tartozol, ahogyan neked szolgálatot tenni és kiérdemelni képes leszek; amíg élek szolgálnom és engedelmeskednem kell neked, amint szabad ember teheti (inge- nuili ordine tibi servicium vel obsequium inpendere debeam), s ne legyen hatalmam arra, hogy kivonjam magamat hatalmad vagy fennhatóságod alól ide vestra potestate vei mundeburdo) amíg élek, hanem hatalmad vagy oltalmad alatt maradjak (sub vestra potestate vel defensione) életem napjaiban. S erről úgy egyeztünk meg, ha közülünk az egyik ki akarja vonni magát ezekből a megállapodásokból, akkor a másik szerződő fél részére ennyi solidus-1 kell fizetnie és az egyezmény hatályos marad; ezért helyes, hogy azonos tartalommal két oklevelet készítsenek erről egymás közt, azaz erősítsenek meg. Ezt így meg is tették.” Ganshof szerint „A kommendáció (önfelajánlás) oklevélbe foglalása ez, olyan kötelezettségek rögzítése, melyek a két szerződő fél mindegyikére nézve keletkeznek. Aki magát kommendálta, köteles szolgálni és engedelmeskedni annak, akit dominusá-nak nevez, ama feltétel alatt, hogy a szolgálat és engedelmesség összeegyeztethető az ő szabad ember mivoltával”. Két fél közötti megállapodás, szerződés ez, ám a dominus-hoz szegődött, szabad marad. Az idézett forrás és a vonatkozó szakirodalom alapján azt lehet kimondani: „a szerződést szóban és szertartásszerűen kötötték”. „Keretszerződés volt, ..a kommendációt végző személytől megkívánt servitium sincs pontosan meghatározva. Lehetett szolga (Diener), házi szolga (Hausknecht) vagy harcos (Kriegsmann) vagy bármi ilyesmi. Minden rendű rangú szabad ember (Freie Männer jeden Standes) ajánlhatta (kommendálhatta) magát.” A Tours-i formula olyan boldogtalant állít szemünk elé, akinek nincs mit ennie és magára öltenie, a forrás közlője hozzáfűzi: nyilvánvalóan ez volt a leggyakoribb - „id quod plerumque fit” -, ha ugyan nem a kizárólagos eset. Nagyon szegény szabadról esik szó idézett forrásunkban, ám legelesettebb állapotban is vallja: ő szabad ember!9 A Szent István-kor miles-ei (hivatásos harcosai) is szabadok voltak, akármilyen szövegkörnyezetben esik szó róluk. Akár a királyi méltóság tartozékai közt sorolják fel (Szt István I. 7.), akár senior-hoz tartozónak (Szt. István I. 23.) 8 Francois Louis Ganshof: Was ist das Lehnwesen? 3. revidierte deutsche Auflage. Darmstadt. 1970. 5. (a továbbiakban: Ganshof) A Formulae szövege: Formulae Merowingici et Karolini Aevi. Ed. Karl Zeumer. Hannoverae, 1882-1886. 158. (MGH Leges.) A formula természetesen neveket nem jelöl meg, ezért a „feleket” X ill. Y betűkkel jelöljük. Az említett gyűjtemény Tours-ban keletkezett, a neve innen Formulae Turonenses. 9 Ganshof, i. m. 67.; A hazai kommendációra: Bolla, i. m. 70. 62 jegyzet.
