Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon
176 KUBINYI ANDRAS Erre a kissé bőre sikerült bevezetésre a tanulmányban közölt Bácsi Ferenc vitairat jobb megértésére is szükség volt. Az Egri Főszékesegyházi Könyvtárban található az un. Istvánffy formuláskönyv,50 amelyet az újabb szakiroda- lom szerint éppen Bácsi Ferenc állított össze.51 52 A kézirat 39v - 4 Ív oldalán található az alább a függelékben közölt röpirat, valamint az első oldal, tehát a 39v alján pedig a szerző egy négysoros latin nyelvű, lejjebb szintén olvasható epigrammája.62 Bácsi (de Bachya, Bachy) Mohács előtt tudomásunk szerint csak egy személynöki oklevélben szerepel 1518-ban, mégpedig mesteri címmel, mint a kúriából kiküldött speciális királyi ember. A mester címmel a kancellárai, kúriai jegyzőket illették, így szinte biztos, hogy ott működött. Elképzelhető, hogy a nádori, vagy az országbírói irodában, mivel a személynök (különben Werbőczy) nem adja meg munkahelyét.53 Majdnem biztos nemesi származása, hiszen magát röpiratában a címzettek, tehát a nemesek közé tartozónak mondja, szövege pedig a nemesi gondolkodásmódot tükrözi. (Ez önmagában nem bizonyíték, hiszen a polgár Nagyszombati Mártonnál is megtalálható ez.) Csak az a baj, hogy a Bácsi nemes családról nem sokat tudunk. Egyetlen ilyen nevű tekintélyesebb személyt ismerek a Jagelló-korból: Bácsi Miklóst, az egri Boldog- asszony egyház prépostját, aki 1516-tól királyi titkár, és később egyben Mária királyné titkára is lett.54 Lehet, hogy igaza van Fógel feltevésének, miszerint Bácsi Ferenc mesternek, János király titkárának, azaz az általunk tárgyalt szerzőnek testvére lett volna.55 Ez esetben a királyi udvarral is kapcsolatban álló kisnemes kúriai jogásszal lenne dolgunk. Az viszont badarság, ha összekeverik Szapolyai egy nem létező familiárisával, Bácsi Györggyel.56 50 Y. IV 55. kézirat 51 Bónis: A jogtudó, i. m. 354. 144. jegyzet; Barta Gábor: Humanisták I. János király udvarában. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk. és az előszót írta: R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1987. 205. (a továbbiakban: Barta: Humanisták) 52 A kéziratot néhány évtizeddel ezelőtt másoltam le, most azonban Dr. Bán Péter egri levéltár igazgató baráti segítségével, amit ez úton is köszönök, megszereztem xerox másolatát. Ennek alapján közlöm. 53 DL 23 039. Bónis: A jogtudó, i. m. 407. 97. jegyzet. Ugyanezt az oklevelet felhasználva tévesen királyi udvarnoknak (aulicus) teszi meg: Fógel József: II. Lajos udvartartása. 1516 - 1526. Bp. 1917. 58. (a továbbiakban: Fógel: II. Lajos) Nem tudom, hogy honnan veszi Barta: Humanisták, i. m. 206. azt az adatot, hogy 1517-ben az országbírói iroda nótáriusa lett volna. Feltehetően elírta az évet, és félreértette Bónis szövegezését. 54 Fógel: II. Lajos, i. m. 25, 42.; Bónis: A jogtudó, i. m. 322-323. 55 Fógel: II. Lajos, i. m. 42. 1. jegyzet 56 Erről másutt már részletesen írtam, szükséges azonban itt is előadnom. Kubinyi András: A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora-újkori Erdélyről. Szerk. Bessenyei József, Horváth Zita, Tóth Péter etc. Miskolc, 2004. 184. 137. jegyzet. (Studia Miskolcinensia 5.). Szapolyai vajda Mohács előtt egy Basy György nevű emberét küldte a királyhoz.; Stephanus Brodericus: De conflictu Hungarorum cum Solymano turearum imperatore ad Mohach historia verissima. Ed. Petrus Kulcsár. Bp. 1985. 35-36. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Ser. Nova. Tom. VI.) ; Sajnos, Istvánffy szokott megbízhatatlanságával a vajda küldöttét Bácsy Györgynek nevezte. Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Sajtó alá rendezte: Béníts Péter. 1/1. Bp. 2001. 212. (a továbbiakban: Istvánffy: Magyarok dolgairól); Ót követte: Bethlen Farkas: Erdély története. I. A mohácsi csatától a váradi békekötésig (1526-1538.) Fordította: Bodor András. A jegyzeteket írta és a mutatókat összeállította: Pálffy Géza. A fordítást lektorálta: Szabó György. Budapest - Kolozsvár, 2000. 26. (Itt Bács György szerepel.) A nem létező Bácsi Györgyöt utoljára itt azonosították Bácsi Ferenccel. Uo. 48.
