Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon

172

KUBINYI ANDRÁS

Politikai célzata lehet az irodalmi alkotásoknak is. Ide tartozik már Tau- rinusnak a parasztháborúról írt eposza, amely első, nagyobb részében Bakócz érsek védelmét szolgálja, a végén pedig — miután 1517-ben gyulafehérvári kanonok lett — főként püspöke, Várdai Ferenc, és az erdélyi urak érdemeit foglalta írásba.20 Taurinus műve nagy hatást gyakorolt a kor nyíltan politikai célzatú hosszú költeménye írójára, Nagyszombati Márton bencés szerzetesre, volt apátra, aki valószínűleg 1522-ben írta meg az Opusculum ad regni Hungáriáé proceres című három könyvre terjedő költeményét. Ez a „Magyarország előkelőihez szóló művecske” cím megelőzi Ulrich Fabernek a könyv elején olvasható versét, valamint Nagyszombatinak Szálkái László egri püspök és királyi kancellárhoz intézett ajánlását. Utána olvasható a valódi cím: „ad Regni Hungáriáé Proceres, quod in Thuream bella movere negligunt. ’’ Tehát a török ellenes háborút elhanyagoló előkelőket akarja háborúra buzdítani. Valójában nemcsak a nagyurakról van szó. A két első sor ezt világosan mutatja:

Hungara nobilitas, cur non consurgis in hostes?

Cur non bella moves ? cur nec in arma ruis?21

A nagyszombati, talán német anyanyelvű, polgárfiú a dicső magyar múlt és a hős elődök példáját felidézve a török elleni harcra buzdítja a nemességet. A közelmúltból (Beriszló) Péter püspök és horvát bán, valamint Bánfi Jakab törökökkel szembeni sikereit idézi.22 Felszólítja a királyt erélyesebb kormányzatra.23 24 Egyetértésre buzdítja továbbá az urakat és a magyar tömeget, azaz a nemességet.

Huc precor, huc vestras omnes advertite mentes,

Vos domini proceres Hungara turba simul.

Unanimem pariter vitae servate tenorem Sepositis rixis, invidiaque mala.u

A kérdés, hogy megbízásra írta-e meg művét. A Szálkái kancellárnak szóló ajánlás e mellett szólna, viszont a versben, ahogy azt már Gerézdi megállapította, az egri püspök nincs megemlítve. Az ellenben biztosra vehető, hogy a szöveg megfelelt a kancellár céljainak, és nem véletlen, miszerint a munka épp az 1523-as bécsújhelyi magyar — osztrák — lengyel csúcstalálkozó idején jelent meg Bécsben nyomtatásban, valószínűleg az egri püspök költségén.25 Ez a csúcs- találkozó egy török ellenes hadjáratot akart előkészíteni, Szálkái pedig a királyi

20 Uo. 428-468. Kiadása: Stephanus Taurinus Olomucensis: Stauromachia id est cruciatorum servile bellum. (Servilis belli pannoniéi libri V) Ed. Ladislaus Juhász. Bp. 1944. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum.)

21 Kiadása: Analecta nova ad historiam renascentium in Hungária litterarum spectantia. Ex scriptis ab Eugenio Ábel relictis cum commentariis ed. partimque auxit Stephanus Hegedűs. Bp. 1903. 217-270. (a továbbiakban: Analecta); A második cím és az idézet két sor: uo. 220. (Liber primus, 1-2.). Lásd rá: Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Bp. 1955. 298-305., Gerézdi Rábán: Janus Pannoniustól Balassi Bálintig. Tanulmányok. Bp. 1968. 275-309. (Kardos kritikája: UO.305.)

22 Analecta, i. m. 266. (Liber tertius, 645-650.)

23 Uo. 251. (Liber tertius, 77-90.)

24 Uo. 263. (Liber tertius. 527-530.)

25 Az első possessor bejegyzés 1523. november 28-án történt a koppenhágai példányban: „ M. Melchior Eysenhart Vienne.” Uo. 217.