Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kristó Gyula: A Dubnici Krónika Mátyás történetének két kifejezéséről

f Kristó Gyula:

A DUBNICI KRÓNIKA MÁTYÁS-TÖRTÉNETÉNEK KÉT

KIFEJEZÉSÉRŐL

A Dubnici Krónika1 fontossága nem elsősorban a kódex nagy részét kitöltő szövegben rejlik, amely egyik változatát nyújtja a 14. századi krónikakompozíció számos más helyről ismert textusának., hanem azokban a betoldásokban, amelyek csak innen ismeretesek. Két ilyen „idegen test” található benne, az egyik a Névtelen Minorita gesztájának nevezhető töredék Nagy Lajos király uralkodásának 1345-1355 közti idejéről, a másik pedig egy Mátyás király ellen íródott, uralkodása öt esztendejére (1474-1479) kiterjedő beszámoló. A Dubnici Krónikával mindmáig behatóan egyedül Domanovszky Sándor foglalkozott, megfogalmazása szerint a Mátyást elmarasztaló írás „röpirat jellegét viseli magán”.2 Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy e rész3 történetírói alkotásnak is tekinthető, hiszen Mátyás uralkodásának öt évéről elsősorban az uralkodóra rossz fényt vető eseményeket vetett papírra, és azt nehezményezte, hogy az uralkodó nem lép fel kellő eréllyel a török ellen. Röpirat, illetve pamflet jellege elsősorban a tendenciózus válogatás miatt állapítható meg, továbbá olyan bátor megjegyzései miatt, mint pl. hogy a király által beszedett temérdek adóból az ország semmi hasznot nem látott, sőt az ország teljes romlását eredményezte, amelyet az árvák, az özvegyek és az elnyomottak folytonos átkai mutatnak (230. fej.). A Mátyás elleni rész írója ismeretlen, az ország keleti felére szorítkozó érdeklődési köréből adódóan ottani ember lehetett, leginkább váradi illetékességű. Elbeszélésmódja a legcsekélyebb mértékben sem vall humanista stílre, sőt mondatszerkesztése, szókincse nagyon is középkorias műveltségű alkotót sejtenek.

Található viszont írásában két olyan szó, illetve kifejezés, amely méltán keltheti fel érdeklődésünket: a 227. fejezetben az angaria, a 231. fejezetben pedig a iuvenilis lascivia. Az előző bővebb szövegkörnyezete ez: Sed o infelix Hungária, recte non Hungária, sicut olim, sed iám angaria dici vales. Magyarul: „De ó, szerencsétlen Magyarország, ténylegesen nem is — mint egykor — a Magyarország, hanem immár a Nyomorország nevet viseled”. Az angaria szó szolgáltatás jelentésével4 itt aligha mehetünk sokra. A Dubnici Krónika vonatkozó helyének forrása egészen bizonyosan a 14. századi krónikakompozíció Pé1 Kiadása: Chronicon Dubnicense. Recensuit et praefatus est M. Florianus. Historiae Hungaricae fontes domestici. I. Scriptores. III. Quinque-ecclesiis, 1884. (a továbbiakban: Chronicon Dubnicense)

2 Domanovszky Sándor: A Dubniczi Krónika. Századok 33 (1899) 451.

3 Chronicon Dubnicense, i. m. 197-204.

4 Lexicon Latinitatis medii aevi. A magyarországi középkori latinság szótára. I. Bp. 1987. 167.