Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez
104 DRASKÓCZY ISTVÁN a vámhelyek birtokosainak a kiváltságait. 1496-ban az uralkodó a túlzott vámoltatást tiltotta meg.79 Az 1515-16-os kamarai évben (tehát az 1521. esztendei reform előtt !) az erdélyi bányakamaráknál helyben pénzért (illetve hitelben !) 451 828 kocsisót (17,9%) és 80 025 hajósót (ezt az utóbbi mennyiséget a Torda közeli Décsén) értékesítettek (azaz 531 853 darabot, az akkori készlet darabszám szerinti ötödét), míg az 1520-22-es pénzügyi évben 343 223 kocsisót (12%) és 80 626 hajósót (utóbbit ismét csak Décsén, szám szerint alig tapasztalható változás) adtak el. Ekkor tehát összesen 423 849 kocka kelt el (14,8%). Ha a kocsisó középkorvégi méretét vesszük alapul, akkor az első időszakban legalább mintegy 3000, a második periódusban pedig minimálisan 2200 szekér kellett eme mennyiség elszállításához.80 Mivel a szekéren való továbbításra vágott sófajta lényegesen nagyobb volt, valójában a kereskedők a bányászott terméknek jóval tetemesebb hányadát vásárolták meg, mint amennyi a puszta számok alapján megállapítható. így az eladott kocsisó mennyisége felülmúlta a 4300 tonna körüli nagyságot 1515-16-ban, míg 1520-22-ben 3300 tonnánál többet értékesítettek (eredményünk természetesen nem lehet pontos, csupán a nagyságrend érzékeltetése érdekében végeztünk számításokat).81 Sajnos nem tudjuk azt, hogy mindebből mennyit értékesítettek Désen. Valószínűsíthető azonban, hogy tetemes mennyiségnek akadt gazdája eme város polgárai között. Ha megvizsgáljuk az 1526 utáni erdélyi számadásokat, akkor a középkorvégihez hasonló kép bontakozik ki előttünk. A bányakamarák ásványt árultak, illetve Magyarország felé pedig hajón (csak így) szállítottak.82 Érdemes felidézni az 1494. esztendei máramarosi kimutatást. Ott a készlet 12,8%-t adták el hitelben a bányáknál, s mintegy 19,4%-nak megfelelő mennyiséget vittek a külső kamarákba.83 A két erdélyi számadás még más tanulsággal is szolgál. Kiderül ugyanis belőlük, hogy a király számlájára a magyarországi kamarákba csupán a kisebb 79 AOD 57. (DF 253 353.), 69. (DF 253 365.) 80 HA Handschriften Nr. 373. föl. 3v, lOr-v. Egész Erdélyben 1515-16-ban a kamaraispán az elszámolás szerint 2 531 141, 1520-22-ben pedig 2 861 120 különböző nagyságú tömbbel rendelkezett. A számadásokban rögzítette mennyiség egyébként aligha fedezte az ország szükségletét. A középkorvégi sóméretekre, illetve arra, hogy egy szállító alkalmatosságra ekkor hozzávetőlegesen 150 kocka számolható, lásd Draskóczy 2004, i. m. 55-59., 62. 81 Jobb híján a 17,5 fontos (8,5938 kg.) tordai illetve a 22 fontos (10,8036 kg.) vízaknai súllyal számoltunk (Draskóczy 2004, 57-58.). Az eladott kocsisó mennyisége a 3882,9-4881,37 illetve 2949,59- 3708,04 tonna közötti tartományban helyezhető el. Hajósóból csupán tordait értékesítettek (súlya 5,5 font=2,7 kg.), ami 216,1 illetve 217,7 tonnát tett ki. így az elszámolás szerint az erdélyi bányahelyeken összesen 4099-5097,44 illetve 3167,28-3925,73 tonna körüli sómennyiségnek akadt gazdája. A középkori illetve a kora-újkori sóméret többször változott, még nem rendelkezünk róluk elégséges információkkal. Bogdán István feltétlenül nélkülözhetetlen és tiszteletet parancsoló munkájából sajnos (Bogdán 1991, i. m. 481^484.) épp a sókockák nagyságára vonatkozó részben találni a legtöbb hibát, kérdőjelet. A hajósót, szekérsót pl. az 1552-es jelentésre hivatkozva számolja ki (csupán egy méretet vett alapul), de budai helyett bécsi fonttal. Kontrol nélkül szerintünk nem vehetők át számításai. 82 HA Handschriften Nr. 373. A kamarások által eladott teljes mennyiségre nem volt szükség Erdélyben. 83 Kubinyi 1988, i. m. 231. Erdélyből 1515-16-ban hajón a kockák 40%-a, 1520-22-ben pedig 26%-a jutott el a magyarországi sóhivatalokhoz. Az 1494. esztendei máramarosi arányok ugyan csupán óvatosan általánosíthatók, ám világos, hogy a Jagellók idején (s később is) viszonylag kevés kősót tudtak a hivatalos magyarországi sóelosztó központok értékesíteni, s ezzel a kincstár számára hasznot termelni.
