Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez

104 DRASKÓCZY ISTVÁN a vámhelyek birtokosainak a kiváltságait. 1496-ban az uralkodó a túlzott vá­moltatást tiltotta meg.79 Az 1515-16-os kamarai évben (tehát az 1521. esztendei reform előtt !) az erdélyi bányakamaráknál helyben pénzért (illetve hitelben !) 451 828 kocsisót (17,9%) és 80 025 hajósót (ezt az utóbbi mennyiséget a Torda közeli Décsén) ér­tékesítettek (azaz 531 853 darabot, az akkori készlet darabszám szerinti ötö­dét), míg az 1520-22-es pénzügyi évben 343 223 kocsisót (12%) és 80 626 hajó­sót (utóbbit ismét csak Décsén, szám szerint alig tapasztalható változás) adtak el. Ekkor tehát összesen 423 849 kocka kelt el (14,8%). Ha a kocsisó középkor­végi méretét vesszük alapul, akkor az első időszakban legalább mintegy 3000, a második periódusban pedig minimálisan 2200 szekér kellett eme mennyiség el­szállításához.80 Mivel a szekéren való továbbításra vágott sófajta lényegesen nagyobb volt, valójában a kereskedők a bányászott terméknek jóval tetemesebb hányadát vásárolták meg, mint amennyi a puszta számok alapján megállapít­ható. így az eladott kocsisó mennyisége felülmúlta a 4300 tonna körüli nagysá­got 1515-16-ban, míg 1520-22-ben 3300 tonnánál többet értékesítettek (eredmé­nyünk természetesen nem lehet pontos, csupán a nagyságrend érzékeltetése érde­kében végeztünk számításokat).81 Sajnos nem tudjuk azt, hogy mindebből mennyit értékesítettek Désen. Valószínűsíthető azonban, hogy tetemes mennyiségnek akadt gazdája eme város polgárai között. Ha megvizsgáljuk az 1526 utáni erdélyi szám­adásokat, akkor a középkorvégihez hasonló kép bontakozik ki előttünk. A bánya­kamarák ásványt árultak, illetve Magyarország felé pedig hajón (csak így) szállí­tottak.82 Érdemes felidézni az 1494. esztendei máramarosi kimutatást. Ott a készlet 12,8%-t adták el hitelben a bányáknál, s mintegy 19,4%-nak megfelelő mennyiséget vittek a külső kamarákba.83 A két erdélyi számadás még más tanulsággal is szolgál. Kiderül ugyanis belőlük, hogy a király számlájára a magyarországi kamarákba csupán a kisebb 79 AOD 57. (DF 253 353.), 69. (DF 253 365.) 80 HA Handschriften Nr. 373. föl. 3v, lOr-v. Egész Erdélyben 1515-16-ban a kamaraispán az el­számolás szerint 2 531 141, 1520-22-ben pedig 2 861 120 különböző nagyságú tömbbel rendelkezett. A számadásokban rögzítette mennyiség egyébként aligha fedezte az ország szükségletét. A középkor­végi sóméretekre, illetve arra, hogy egy szállító alkalmatosságra ekkor hozzávetőlegesen 150 kocka számolható, lásd Draskóczy 2004, i. m. 55-59., 62. 81 Jobb híján a 17,5 fontos (8,5938 kg.) tordai illetve a 22 fontos (10,8036 kg.) vízaknai súllyal szá­moltunk (Draskóczy 2004, 57-58.). Az eladott kocsisó mennyisége a 3882,9-4881,37 illetve 2949,59- 3708,04 tonna közötti tartományban helyezhető el. Hajósóból csupán tordait értékesítettek (súlya 5,5 font=2,7 kg.), ami 216,1 illetve 217,7 tonnát tett ki. így az elszámolás szerint az erdélyi bányahelye­ken összesen 4099-5097,44 illetve 3167,28-3925,73 tonna körüli sómennyiségnek akadt gazdája. A középkori illetve a kora-újkori sóméret többször változott, még nem rendelkezünk róluk elégséges információkkal. Bogdán István feltétlenül nélkülözhetetlen és tiszteletet parancsoló munkájából sajnos (Bogdán 1991, i. m. 481^484.) épp a sókockák nagyságára vonatkozó részben találni a legtöbb hibát, kér­dőjelet. A hajósót, szekérsót pl. az 1552-es jelentésre hivatkozva számolja ki (csupán egy méretet vett ala­pul), de budai helyett bécsi fonttal. Kontrol nélkül szerintünk nem vehetők át számításai. 82 HA Handschriften Nr. 373. A kamarások által eladott teljes mennyiségre nem volt szükség Erdélyben. 83 Kubinyi 1988, i. m. 231. Erdélyből 1515-16-ban hajón a kockák 40%-a, 1520-22-ben pedig 26%-a jutott el a magyarországi sóhivatalokhoz. Az 1494. esztendei máramarosi arányok ugyan csupán óvatosan általánosíthatók, ám világos, hogy a Jagellók idején (s később is) viszonylag kevés kősót tudtak a hivatalos magyarországi sóelosztó központok értékesíteni, s ezzel a kincstár számára hasznot termelni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom