Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Kutatástörténeti visszapillantás (Benkő Samu)

Kutatástörténeti visszapillantás 1848 - az évszám - történelmi fogalom lett. Noha az azóta eltelt másfélszáz esztendő bővelkedett emberi sorsokat, sőt világtájakat alakító eseményekben, a nagy területen kibontakozó forradalom mélyen beivódott az európai közemlékezetbe. A magyar közgondolkodás mindmáig a nemzet legünnepeltebb napjának március 15-ét tartja. E szimbolikus telítettségű nappal kezdődő események emléke fennmaradásának elsőrendű tényezője az a hatalmas iratmennyiség, amely naponkénti részletezéssel tükrözteti a történeti valóságot. Már maguk az események résztvevői érzékelték és frissiben papírra is vetették, hogy történelmi pillanatnak a részesei. Emlékezzünk csak arra, hogy a jeles nap alig van elmúlóban, amikor főszereplője, Petőfi Sándor asztalhoz ül, és rója az alábbi sorokat: „Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak: és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek." E sorok írója és e pótlólagos jellegű gyűjtemény irományainak összehordója még nem érte el az iskoláskort, amikor édesanyja egy KisKüküllő menti faluban Petőfi-versre tanította, és elmagyarázta, hogy március 15. milyen jeles napja azoknak, akik azon a nyelven beszélnek, amelyen családunk tagjai egymáshoz szólnak. Egyetemi hallgató koromban professzoromtól, Gaál Gábortól kaptam a feladatot, hogy Kolozsvárott, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Farkas utcai levéltárában nézzek utána annak, hogy az 1848-as forradalom eszmei előkészítésének milyen kéziratos erdélyi emlékei vannak. Evek múltával, 1957-ben lett kenyérkereső foglalatosságom a forradalmi esztendő irattermésének a kutatása. Ebben az évben jött Bukarestből Kolozsvárra Victor Cherestesiu és lett a Román Akadémia itteni Történettudományi Intézetének az aligazgatója. Röviddel beiktatása után hármunkat (Ileana Bozacot, Pompiliu Teodort és engem) magához kéretett és közölte, hogy az Intézet igazgatóságának döntése értelmében hivatali feladatunk a jövőben az 1848-as erdélyi forradalom iratanyagának publikálásra való előkészítése. Ő - mondotta - monográfiát ír a forradalomról és ehhez szándékozik mellékelni egy többkötetes okmánytárat. Átadott néhány tekercs Budapestről, a Magyar Országos Levéltárból hozott mikrofilmet. Ezek a filmek válogatott iratokról készültek, olyanokról, melyeket az említett levéltárban őriznek az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak