Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Kutatástörténeti visszapillantás (Benkő Samu)
állagaiban. Pompiliu Teodor a román, Ileana Bozac a német, én meg a magyar nyelvű iratok másolását kaptam feladatul. Mielőtt rátérnék hamarosan kibővülő munkaközösségünk tevékenységének részletezésére, leírok néhány sort a munkálatok irányítójáról. Victor Cherestesiu (1895. szeptember 5. Dés-1971. május 27. Kolozsvár) Doboka vármegyei román kisnemes családnak a sarjadéka, a pesti és a bécsi tudományegyetemeken szerezte korszerű műveltségét. Már diákkorában személyi kapcsolatok fűzték nemcsak a pesti román értelmiségi hangadókhoz, hanem a magyar radikális polgári csoportosulásokhoz, Jászi Oszkár köréhez is. O volt az akkori magyarországi román nemzeti mozgalom ifjúsági szervezetének kiszemelt vezetője. Azonban a marxizmus felé orientálódó fiatalember hamarosan szembekerült mind az eljövendő román parasztpárti, mind pedig a liberális vezetőkkel, és a húszas évek elejétől fogva a maga tájékozódási pontjául a megnagyobbodott Romániában a kommunista pártot választotta. Nem fér hozzá kétség, hogy elég korán elkötelezte magát a román és a magyar nép megbékélésének gondolata mellett. Kolozsvárra telepedve kölcsönkönyvtárat szervezett, amelyben a román, a magyar és a világirodalom haladó, a klasszikus liberalizmussal és a szocializmussal rokonszenvező szerzőinek a műveit igyekezett eljuttatni az olvasóközönséghez. A kitűnő történettudományi és nyelvészeti felkészültségű egyetemi könyvtárossal, Valentiny Antallal szövetkezve román-magyar és magyar-román szótárat szerkesztett; hosszú ideig ez a szótár volt a magasabb szintű román-magyar érintkezés legforgatottabb kézikönyve. A második világháború után, amikor Kolozsváron a két tudományegyetem, a román és a magyar egymás mellett működött, Cherestesiu lett a közös egyetemi könyvtárnak az igazgatója, és nyíltan hirdette, hogy elöljárójának egyformán tekinti az I. Ferdinánd királyról elnevezett román és a Bolyai nevét viselő magyar egyetem rektorát. Rövid diplomáciai szolgálat után Bukarestben telepedett le, és a Román Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének lett az igazgatója. Furcsa „pártmunka" szakadt a nyakába: egykori szótárszerkesztőként olyan nagy tekintélyű román nyelvészekkel szemben, mint amilyen Alexandru Rosetti és Iorgu Iordan volt, a Marr-féle, marxistának minősített szovjet nyelvészeti irányzatnak az uralmát kellett biztosítania. Ez tartott mindaddig, amíg Sztálin 1950-ben, nagy port kavart nyelvészeti cikkeiben véget nem vetett a marri filológia tündöklésének. Ekkor Cherestesiu a nyelvészeti intézetből átkerült a bukaresti történettudományi intézetbe, ahol hamarosan elkezdődtek az
