Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

melyek tudatlanságból, mások gonosz szándékból ártani a közbékének s ekképp elárulni a haza boldogságát. Atyámfiai, székelyek! őseink nemzetünk régi dicső korában mind egyenlők és erősek, megtörhetetlenek voltak, később osztályokra szaggatták, hogy az egyesült erőt megosztva gyengékké tegyenek. Ez nemzetünknek csaknem halálos csapás volt, minek következménye az lett, hogy mi a szolgaság, az elnyomatás igájába kerülénk. Ami kicsinyben a székelyekkel történt, nagyban az alatt nyög egész szép hazánk, a különböző érdekek felett civódó honfiakat, az egymás ellen küzdő polgárokat az idegen kormány könnyen járomba foghatta. Ez, atyámfiai, nem ábrándozás, ezt hazánk tegnapi múltja tanítja. És a múltakat nem szabad tanúság nélkül elszalasztani az embernek. A tanúság pedig csak a lehet, hogy ha szép hazánkat virágzóvá, nemzetünket hatalmas, dicső nemzetté akarjuk varázsolni, minden polgárait egyenlővé tegyük, összeolvasszuk a szabadságban. Azért minden hazafi, ki előtt szent a hon java, szívéből ezt kiáltja: „egyenlőség és testvériség". Az emberek nem azért állottak és élnek társaságba, hogy egymást elnyomják, egyik a másikon erőszakot tegyenek; hanem hogy egymást kölcsönösen segítsék, oltalmazzák és gyámolítsák. Közös hajlékot vagy közös hazát az egymással rokonos népek azért szereztek, hogy benne közösen nyughassanak, mindenki a maga módja szerint boldogulhasson. Ámde ezen hajlék fenntartása bizonyos munkába, bizonyos teherbe kerül. A hazának szintúgy vannak terhei, mint vannak jótékonyságai. És ugyan kérlek, igazság volna-é az, ha a hazában némelyek csak jótéteményekben, mások pedig csak a terhekben részesülnének? igazság volna-é, ha a ti közmondástok szerint az egyik mindig csak aprítana, a másik pedig mindig csak kalánozna? Ez a legnagyobb igazságtalanság volna e földön. Ezen igazságtalanság mégsem ismeretlen hazánkban. Nincs ember e hazában, ki tagadni merné, hogy a székely törvény szerint nem oly szabad, mint bármely kutyabőrös nemes, és mégis mi történt velünk: a katonáskodást és adózást nyakunkra erőszakolták, s pedig csak azért, mert nem voltunk oly vagyonosok, mint más nemesek. Eddig ugyanis az a különös politika uralkodott nálunk, hogy a szegény hordozza a terheket, a gazdag élvezze a jótékonyságokat. Ez igazságtalanság vala, az igazságtalanságra épített országnak pedig szép jövője nem lehet, becsülést nem érdemel. Az igazságnak hódoló Magyarország azért a közös teherviselést törvény szerint kimondá. Ez már igazság. Eszerint azon terhek, melyeket eddig csak kevesen s azok között ti is hordoztatok, sokakra szállván át, megkönnyebbülnek, éppen így a fizetendő adó vagy a teendő katonáskodás, útcsinálás