Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

stb. mind kisebb mennyiségben fognak terhelni. Ez oly tiszta, oly világos dolog, hogy igazsága felől a józan ész legkevésbé sem kételkedhetik. Mégis akadnak, fájdalom, oly rossz lelkű emberek, oly gaz árulói a haza és ti boldogságtoknak, kik mézes-mázos szavakkal azt akarják elhitetni, hogy a közteherviselés veszedelmére lenne a székelyeknek, hogy majd az adó és katonáskodás nyomorúságba döntené a székelyeket. Az Isten szerelmére kérlek, ne higgyetek az ily nemtelen bujtógátoknak! Ezek nem barátaitok, nem jóakaróitok, hanem alattomos ellenségeitek. Ok azt akarják, hogy ti ellene szegüljetek a jónak, hogy a rosszat nyakatokba rázhassák. De, mint már mondám, a közös teherviselés még csak Magyarországon törvény, Erdély azt nem tudta létesíteni és magába állva ezután sem tudná. Azért egy szívvel, lélekkel kiáltsátok: Jegyen unió!", mert csak így fogtok ti is boldogulni. Ha nem mondanám is, jól tudjátok, hogy hazánkban eddig a föld nem volt szabad, éppen úgy, mint nem voltatok ti, a katonáskodó, szabadnak nevezett, de valósággal a legnagyobb szolgaságban sínylődő székelyek, a legkevésbé. A jobbágy nem rendelkezett birtokáról. Márpedig szabad föld nélkül, mellyel minden honpolgár szabad akarata szerint bánhasson, eddigelé egy ország sem tudott virágzó állapotra vergődni. Részint ezért, részint pedig, hogy az eddig jobbágyságban sínylett népet a hazához szorosabb kapocs kösse, a robotot vagy mint ti mondjátok, a hétszámot meg kell szüntetni, s a jobbágyföldeket a jobbágyok szabad birtokává tenni. Ámde a jobbágybirtok a nemességnek éppen oly elvitázhatatlan tulajdona volt, mint bárkinek az ő inge; ugyanazért őket kárba hagyni nem lehet, nem volna igazság; a megváltást azért az ország magára vállalta. Ezt teszi az úrbéri viszonyok megszüntetése, kárpótlás mellett; mi Magyarországon törvény, s minek Erdélyben is törvénnyé kell válnia. Ez a székelyeket közvetlen nem érdekli, csak azért említem, hogy szólhassak azon aljas buj tógátokról, kik azzal is idegenítenek titeket az uniótól, hogy majd a nemesek elvesztett jobbágybirtokát nagyrészben a székelyeknek kellene, mint adót, visszafizetni. Ezt a világ minden kincséért se higgyétek. Az igaz, hogy eddig az ország belszükségeit az adó fedezte, ami jövedelem pedig a kifogyhatatlan sóaknákból, arany, ezüst, réz, vas s mindenféle más bányákból, fiskális jószágokból, vámból stb. bejött, a két országból körülbelül 30 millió ezüstforint, az mind Bécsbe szivárgott, hazánkra csak annyit fordítottak belőle, mennyien áruló kémeket lehetett vásárolni. Ezután az ország hárommillió ezüstforintot fog fizetni a királyi ház tartására, a többi az ország rendelkezésére marad, s ti át fogjátok látni, hogy az ország ezen szép jövedelméből - mi ezután még szebb leend - a robotot is