Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

stb. mind kisebb mennyiségben fognak terhelni. Ez oly tiszta, oly világos dolog, hogy igazsága felől a józan ész legkevésbé sem kételkedhetik. Mégis akadnak, fájdalom, oly rossz lelkű emberek, oly gaz árulói a haza és ti boldogságtoknak, kik mézes-mázos szavakkal azt akarják elhitetni, hogy a közteherviselés veszedelmére lenne a székelyeknek, hogy majd az adó és katonáskodás nyomorúságba döntené a székelyeket. Az Isten sze­relmére kérlek, ne higgyetek az ily nemtelen bujtógátoknak! Ezek nem barátaitok, nem jóakaróitok, hanem alattomos ellenségeitek. Ok azt akar­ják, hogy ti ellene szegüljetek a jónak, hogy a rosszat nyakatokba rázhas­sák. De, mint már mondám, a közös teherviselés még csak Magyarorszá­gon törvény, Erdély azt nem tudta létesíteni és magába állva ezután sem tudná. Azért egy szívvel, lélekkel kiáltsátok: Jegyen unió!", mert csak így fogtok ti is boldogulni. Ha nem mondanám is, jól tudjátok, hogy hazánkban eddig a föld nem volt szabad, éppen úgy, mint nem voltatok ti, a katonáskodó, szabad­nak nevezett, de valósággal a legnagyobb szolgaságban sínylődő széke­lyek, a legkevésbé. A jobbágy nem rendelkezett birtokáról. Márpedig sza­bad föld nélkül, mellyel minden honpolgár szabad akarata szerint bánhas­son, eddigelé egy ország sem tudott virágzó állapotra vergődni. Részint ezért, részint pedig, hogy az eddig jobbágyságban sínylett népet a hazá­hoz szorosabb kapocs kösse, a robotot vagy mint ti mondjátok, a hétszá­mot meg kell szüntetni, s a jobbágyföldeket a jobbágyok szabad birtokává tenni. Ámde a jobbágybirtok a nemességnek éppen oly elvitázhatatlan tu­lajdona volt, mint bárkinek az ő inge; ugyanazért őket kárba hagyni nem lehet, nem volna igazság; a megváltást azért az ország magára vállalta. Ezt teszi az úrbéri viszonyok megszüntetése, kárpótlás mellett; mi Ma­gyarországon törvény, s minek Erdélyben is törvénnyé kell válnia. Ez a székelyeket közvetlen nem érdekli, csak azért említem, hogy szólhassak azon aljas buj tógátokról, kik azzal is idegenítenek titeket az uniótól, hogy majd a nemesek elvesztett jobbágybirtokát nagyrészben a székelyeknek kellene, mint adót, visszafizetni. Ezt a világ minden kincséért se higgyé­tek. Az igaz, hogy eddig az ország belszükségeit az adó fedezte, ami jöve­delem pedig a kifogyhatatlan sóaknákból, arany, ezüst, réz, vas s minden­féle más bányákból, fiskális jószágokból, vámból stb. bejött, a két ország­ból körülbelül 30 millió ezüstforint, az mind Bécsbe szivárgott, hazánkra csak annyit fordítottak belőle, mennyien áruló kémeket lehetett vásárolni. Ezután az ország hárommillió ezüstforintot fog fizetni a királyi ház tartá­sára, a többi az ország rendelkezésére marad, s ti át fogjátok látni, hogy az ország ezen szép jövedelméből - mi ezután még szebb leend - a robotot is

Next

/
Oldalképek
Tartalom