Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Kutatástörténeti visszapillantás (Benkő Samu)
ilyen mondat olvasható: „Nem tévedek, amikor azt mondom, hogy az 1848-as év sok mindenre fog fényt vetni, ami eddig ködbe volt burkolva..." Persze a nagy hatalmú politikus arra nem gondolt, hogy alig két hónap múlva Bécs felkelt népe őt fogja menekülésre kényszeríteni. Ötletem nem nyerte meg munkaközösségünk többségének tetszését, mondván, hogy az erdélyi forradalom bemutatását ne Metternichhel kezdjük. Másik javaslatom az volt, hogy Csausz Istvánnak, Nagybánya országgyűlési követének Pozsonyból 1848. március 4-én kelt levelét helyezzük kötetünk élére, melyben beszámoló olvasható a februári párizsi forradalmi eseményekről és azok fogadtatásáról a magyar koronázási városban. Ezt a javaslatomat munkaközösségünk elfogadta, sorozatnyitó kötetünk ezzel a kezdő irattal került a bírálók elé, de majd az aligazgatói stallumba kerülő §tefan Pascu döntése nyomán ki is haj irtatott belőle. Az ő ízlésének az felelt meg, hogy a kötet, sőt a sorozat indító iratának a szerzője Jósika Sámuel, a bécsi udvari kancellár legyen, akitől majd idézi eredeti magyar nyelven (és románul is) a magyar forradalmat jellemző mondatokat: „De legszomorúbban mutatja magát ez Magyarországon. Ott tökéletes politicai anarchia van." Ezt Pascu Trócsányi Zsolttal vitatkozva idézi majd 1981-ben. A későbbiekben erre még visszatérek. 3. A kezdő irat körüli vita a válogatás szempontjainak a meghatározása idején zajlott le. A fennmaradt iratanyag irdatlan tömegéből következően csak válogatott források kiadásáról lehetett szó. Az irat- és adatszelektálási szempont kezdetben az volt, hogy vegyünk fel minden olyan forrást, amelynek van társadalmi mondanivalója. Ezt a túlságosan bő szempontot később szűkítettük, és úgy döntöttünk, hogy átforgatva az ország különböző helyein található levéltárak 1848-as anyagát, csak azokat az iratokat másoljuk le, amelyeknek van köztörténeti mondandója. Ezeket a helyszínen kézzel másolt iratokat legépelésük után V. Cherestesiu szelektálta, ráírva ceruzával a gépiratra: da (igen) vagy nu (nem); azaz közöljük vagy mellőzzük. 4. A kutatás kiterjedt a forrásanyag egészére abban a tekintetben is, hogy számba vettük a már publikált iratokat. Intézeti munkaközösségünk teljességre törekvő cédulakatalógust állított össze a könyvekben és időszaki kiadványokban közzétett erdélyi vonatkozású iratokról. Ennek nagy hasznát vettük a jegyzeteléskor, mert segítségével feltüntettük, hogy a szóban forgó irat hol és mikor jelent meg. 5. A kolozsvári Történettudományi Intézet akkori igazgatója, Constantin Daicoviciu egy tudományos értekezleten szóvá tette, hogy a