Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
4. Szapolyai János király szolgálatában 0X> <M> o$o <8><M><k> megegyezésre jutni a két király közti, általa olyannyira régóta várt fegyvernyugvás ügyében. Az. ekkor, 1535 márciusában Ferdinand király előtt tartott nagy ívű latin nyelvű beszédének szövege ránk maradt a nürnbergi levéltár egyik kódexében. Mivel — miként láthattuk — ezek a tárgyalások is eredménytelenek maradtak, Szapolyai úgy döntött, közvetlenül Ferdinand bátyjához, V. Károly német-római császárhoz fordul, és vele próbál meg egyezségre jutni. Ezért 1535 decemberében követséget menesztett az éppen Nápolyban tartózkodó császárhoz, amelynek vezetésével a terepet jól ismerő Brodaricsot és Frangepán Ferencet bízta meg. A két követ 1536 februárjában, Nápolyban jutott a császár színe elé, ahonnan Frangepán hamarosan hazatért, hogy közvetítse a magyar királyi udvarnak Károly császár ajánlatát. Brodarics viszont — |ános király kapcsolattartásra kirendelt megbízottjaként — az egész évet V. Károly mellett töltötte, és az állandóan mozgásban lévő császári udvarral együtt beutazta az egész félszigetet Nápoly- tól Padováig. Magyarországra csak 1537 elején tért vissza. Igyekezetéért uralkodója sem maradt hálátlan, hiszen Brodarics 1537-ben elnyerte a váci püspöki tisztséget (miközben Pécsről a Jánoshoz pártolt Török Bálint említett dunántúli hatalmának és hatalmaskodásának köszönhetően úgymond „kiszorult”), bár erre pápai megerősítést csupán kevéssel halála előtt, 1539. május végén kapott. 1535 nyarától a sorozatos béketárgyalások kudarcai közepette ugyanakkor mind Brodaricsban, mind gyakori követtársában, Frangepán Ferencben több ízben felmerült a Ferdinánd királyhoz csatlakozás lehetősége, ez azonban mindannyiszor csupán a tervezés és felajánlkozás szintjén maradt. V. Károly császár az említett itáliai tárgyalások eredményeképpen küldte Magyarországra személyes megbízottját, Johann von Wese (Weeze) lundi érseket (1522—1538), hogy megbeszéléseket folytasson a Habsburgok és Szapolyai között kötendő békéről az utóbbi megbízottjaival. János király udvarában ekkor már — mint a fentiekben említettük — a váradi püspök és kincstartó F'rátcr György kezében volt a külpolitika irányítása (is), ám a Wcsével folyó tárgyalásokat Szapolyai részéről ténylegesen nem ő, hanem Brodarics vezette, akinek ilyenformán oroszlánrésze volt az 1538. február 24-én megkötött váradi béke előkészítésében. A Szapolyai által ratifikált békeszerződést azután ugyancsak Brodarics vitte a Sziléziában tartózkodó I. Ferdinándhoz, útközben azonban egy krakkói kitérőt is beiktatott, hogy ura megbízásából titkos tárgyalásokat folytasson a Jagelló Izabella lengyel hercegnő és Szapolyai János király között kötendő házasság ügyében. így talán nem túlzás a végül ugyan életbe sohasem lépett, mégis alapvető jelentőségűnek tartható váradi békeszerződést Brodarics István egyfajta különleges „politikai életművének” neveznünk. Brodarics utolsó jelentős külföldi útja is a fentebb említett, dinasztikus jellegű házasság- kötéshez kapcsolódott. 1539 januárjában Werbőczy István kancellár és Perényi Péter felsőmagyarországi főkapitány társaságában ő is tagja volt az Izabelláért küldött, immár tényleges leánykérö delegációnak. Ezt követően újabb küldetésekre már nem maradt ideje és energiája. Az öregedő diplomatát 1539. november 17-én, bő fél esztendővel hűségesen szolgált uralko dója előtt, váci püspöki palotájában érte a halál. Fráter György portréja Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 9950 (18. század)
