Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
II. EGY HUMANISTA FŐPAP-POLITIKUS ÚTKERESÉSE MOHÁCS UTÁN ><M>< 5. A. törökök árnyékában — a tisztességes politizálás lehetőségei A váradi bébe korabeli másolatának egy lapja Magyar Országos Levéltár, E 142 Fasc. 40. No. 89 (1540) A hazája békéjében határtalanul bízó és annak létrehozásán haláláig elhivatottan munkálkodó Brodarics Istvánnak nemcsak különleges pártváltása, hanem uralkodója, János király — minden igyekezete dacára is érzékelhető — európai külpolitikai elszigetelődése és török vazallussága miatt is komoly lelkiismereti problémái voltak. Ezeket fokozhatta, hogy ezt mind Ferdinánd, mind János király oldalán szolgáló régi humanista barátai és politikustársai nem egy esetben olyan nyíltan és becsületét is megkérdőjelezve vetették szemére, mint a fentiekben már idézett Oláh Miklós 1530-ban (lásd a III/7. alfejezetben a 3. szám alatt közölt levelét) vagy Szapolyai tanácsosa, Ná- dasdy Tamás 1533 tavaszán. Az utóbbihoz ez év májusának közepén írott sorok egyértelműen tanúskodnak a mélyen hívő diplomata-főpap lelki vívódásáról: „Isten és a lelkiismeretem a tanú rá, hogy minden fáradsággal és szenvedéssel, amit vállalok, amit a megboldogult hajós király halála óta szüntelenül viselek, semtni mást nem kerestem, csak a haga boldogulását; nekem egészen más a véleményem, tnás tanácsot adnék uraságodnak, s arra biztatnám, alkalmazkodjék az időkhöz -A bölcs embert mindig ezjellemzj. [■■■] Uraságod, aki ennyire szereti hazáját és a kereszténységet, ne tartsa méltatlannak, ne piruljon, hogy törökökkel, sőt tatárokkal és szaracénokkal és bármiféle hitetlen népséggel érintkezik, ugyanazt eszi, és ugyanazt issga, amit ők. Hiszem — mert ilyen időkben élünk —, hogy így nagyobb szolgálatára lehet uraságod a pusztuló hazának, mintha az ellenkezőjét teszi■ ” Brodaricshoz hasonlóan szólt gyakori diplomatatársa, az ugyancsak nagy műveltségű Frangepán Ferenc kalocsai érsek 1537-ben Ferdinánd királyhoz írott levelében: „Higgye meg nekem Felséged, a magyarság nagyobb része inkább kiteszi magát a legnagyobb veszedelemnek, a török hatalmának, mintsem akarata ellenére német igába hajtsa a nyakát és — jegyezne meg Felséged szavaim és jól mérlegelje — többre becsüli magának és övéinek a megői~zött, mint az elveszett Magyarországot. ” Brodarics és Frangepán tehát őszintén úgy vélték, akár még a keresztény kultúrkörrel való részleges és időleges szakítással is szolgálhatják János király országának és ezzel a magyarság egy részének megmaradását. Lelki vívódásukat mégis az okozta, hogy a hétköznapok szomorú valósága, az ország tartós megosztottsága és a pusztító polgárháború — amelyben Szapolyai oldalán török csapatok is Számszeríj, 16. század Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, 54.21.05
