Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

0

<$>

1. Magyarország „ szerencsétlen és balvégzetű ütközete 1526. augusztus 29.

II. (Jagelló) Lajos Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, I39I (I6. század)

1526. augusztus 29-ćn késő délután, a mohácsi csatamezőn csupán néhány óra alatt hosszú időre megváltozott a Magyar Királyság története. Jagelló II. Lajos magyar és cseh király (1516—1526) hadserege megsemmisítő vereséget szenvedett I. Szülejmán (magyarosan Szulejmán, régiesen Szolimán) szultán (1520— 1566) csapataitól. A magyar hadvezetés — nagy nehézségek közepette — európai méretekben egyáltalán nem csekély, mintegy 25-26 ezer főnyi katonaságot (körülbelül 12-13 ezer nehéz- és könnyűlovast, valamint 12-13 ezer cseh, lengyel és magyar gyalogost) állított ki. Sőt, kiemelten hangsúlyozandó: Lajos király serege egyike volt azoknak a legnagyobb létszámú haderőknek, amelyeket a késő középkori Közép-Európában keresztény uralkodók mozgósítottak. A magyar hadvezetés ezekkel a csapatokkal azután az ország déli határától mintegy 200 kilométernyire északra, a Duna folyó közelében, Mohács mezővárosától délre próbálta meg feltartóztatni az oszmán hadakat.

A jelentős keresztény haderő ellenére az oszmán-törökök szultánjának serege mégis minden tekintetben tetemes fölényben volt. Mind létszámát (a korabeli többszázezres híresztelésekkel szemben a kisegítő alakulatokkal együtt valójában 75—80 ezer fő), mind

A magyar rendek levele Ferdinánd főherceghez a törökök ellen kért fegyveres segítségről

Magyar Országos Levéltár, Dl 24876 (1523. június 12.)

utánpódását (önálló logisztikai egységek), mind szervezetét és technikai felszereltségét (állandó gyalogság, a janicsárok és fejlett tüzérség, legalább 150 tábori ágyúval) tekintve jelentősen felülmúlta magyar riválisát. Szülejmán ugyanis — nem tévedés — a világ egyik legerősebb haderejét mozgósította 1526 nyarán Magyarország ellen. A királyi hadaknak így valójában csupán óriási szerencsével lett volna komolyabb esélyük sikeres ellenállásra.

Ezzel mégis megpróbálkoztak. Augusztus 29-én bizonyos cseh segédkontingensek mellett Szapolyai János erdélyi vajda (1510—1526) csapatai még viszonylag távol voltak