Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

5. Johannes Cuspinianus röpirata

kukkal, mint az asszonyok, akik első nekiveselkedésükben messze maguk mögött hagyják a férfiakat, később viszont, ha kissé nehezebb dologba vágtak, saját töprenkedéseiktől ellankadnak. Mivel a török Siklósnál és Valpónál pétrul járt, Pécsnek, fordult, e nem erős városnak, ahol a híres püspökségnek volt korunkban egy jeles, okosságáról, tapasztalatáról sok vidéken ismert férfija, kinek Szatmári György volt neve. Ezt a várost tűzzel és vassal könnyen elfoglalta: iszonyú kegyetlenséget tanúsított itt a férfiakkal szemben, akiket felkoncolt, az asszonyokkal és szüzekkel, akiket szórakozásul katonáinak engedett gyalázatra, utóbb pedig szolgaságba hajtott. Az öldöklő irgalmatlanság kárpótolni akarta magát a gyalázatért, amelyet Siklósnál és Valpónál szenvedett. ’1 így a szerencsétlen, férfijaitól, asz- szonyaitól megfosztott város végül a lángok martaléka lett, a kegyetlen ellenség előtt nem számított a könyörgés, a könny, amelyet zokogás és jajszó közepette ontottak az asszonyok és szüleikkel együtt a gyermekek. O, iszonyú látvány! Méltán viseljétek szíveteken, Római Birodalom fejedelmei és előkelői: mert e város férfiakkal és gyönyörű asszonyokkal volt ékes, kereskedelméről híres, gazdagságáról ismeretes, ügyetlen nap alatt nyomorultul elpusztult és összeomlott a rengeteg emberrel és gazdagsággal együtt, ami mind a törökök zsákmánya és martaléka lett. 1 aijos király ezalatt a Mohács nevű városka táján tartotta seregét, amely — mint mondják — harmincezer emberből állott, és várta övéitől a segédcsapatokat; megparancsolta, hogy e nagy szükségben használják fel az egyház kincstárát. A Spanyolország királyainak és Ausztria főhercegeinek legnemesebb törzséből született Mária, Magyarország királynéja, ki férjét hallatlanul szerette, semmit sem mulasztott el, amiről úgy látszott, hogy ura javára válik. Kért, esdekelt segítséget a külországiaktól és saját polgáraitól, minden vagyonát szétosztotta. Költséget nem kímélve hívta a nemes cseheket, hogy hozzanak segítséget királyuknak. Tömöri Pál kalocsai érsek, aki mielőtt Szent Ferenc ruháját felöltötte, mint vitéz harcos gyermekkorától fogva jé) néhányszor összecsapott a törökökkel, és ezért ragyogó tettei miatt érsekké választották, mint Isten adta nyája fölött éberen őrködő pásztor minden erejét megfeszítette, minden zugot fölkeresett, biztatva és figyelmeztetve, aggodalmasan szorgalmazta, hogy védjék meg önmagukat, gyermekeiket, feleségüket és hazájukat. Egyesekből sírást, könnyet préselt ki, nevetést másokból, akik a barátot kicsúfolták, minthogy hadi dolgokra alkalmatlannak tartották; mintha süketeknek beszélt volna. Más püspökök és az ország nemesei királyukat kísérték a szerencse kockájának minden fordulatára készen. Nem akadt józan ember, hogy figyelmeztesse a királyt, aki természeténél fogva a kelleténél hajlandóbb volt bármi veszedelem önkéntes vállalására. Bárcsak lettek volna, akik számot vetnek a helyzettel, és nem eresztik a szentséges királyt ekkora veszedelemre! De mivel övéi közül sok ostoba noszogatta a királyt, hogy ütközzék meg a törökökkel, bár sem erőben, sem hatalomban nem ért fel a kegyetlen és hatalmas ellenséggel, nem akart elkorcsosultnak és dicstelennek látszani, nehogy félénkséggel vádolhassák, megvetette életét és épségét, elhatározta, hogy megütközik a roppant erős ellenséggel (jóllehet teknősbéka-sebességgel cammogott veszélyes dolgára). Némelyek azzal érveltek, hogy serege nem elégséges akkora tömeggel szemben. 31

31. A Siklósra, Yalpóra és Pécsre vonatkozó leírás téves adatokon alapul.

85