Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
ogo III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK A töröl? szultánok genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512) A török szultánok genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512) Mások erőszakoskodtak, hogy ha a király hagyja kisiklani keze közül az ellenséget, ellene fordítják a fegyvert. Egy rész azt ajánlotta, hogy várják meg a csehektől a nagyobb segítséget, más rész bizonykodott, hogy elég ez is. így tették tanácsaikkal tanácstalanná a jámbor királyt, akinek bizony kevesebb ereje volt, mint amennyit a helyzet kívánt. Egyesek azért hoztak fel mindenféle érvet, hogy a végzet felé hajszolják a királyt, mások mert inkább önmagukkal, s nem ővele törődtek. A király nem volt képes elviselni a gyalázkodást, amivel illették, és bár hiányzott a tapasztalt hadvezér is, aki fel tudta volna készíteni a sereget, elrendezni az ágyúkat, felállítani a hadrendet, többek ellenkezése és vonakodása közepette augusztus 30-án32 felállította a meglehetősen rendetlen hadsort, azon a napon, amelyen az egyház Szent János feje vételének ünnepét üli áhítattal. Megszólaltak a kürtök, a fegyvercsörgés, a férfiak ordítása az egeket ostromolta. A mieink kilőtték ágyúikat és hadigépeiket, hiába, a török seregnek egy részét sem találták el. A csekély távolságra várakozó török meghallotta, hogy a sereg felkészült, előrebocsátotta az ágyúkat és a hadigépeket, nehogy csak egy lövést is hiába adjon le, azután hatalmas tömegével, mint váratlan förgeteg és jégesővel terhes égi- háború, egyenesen a király seregére tört. A mieink megrémültek, mert a törökök a szónál gyorsabban elnyomták a király seregét, elsöpörte őket a tömeg, néhányan futásnak eredtek, ezzel gondoskodva épségükről. Később, amikor a mieink sem szúrással, sem vágással nem tudták megsebezni a törököket, úgy fel voltak azok szerelve pajzzsal és vérttel, a vér oly bőven ömlött, hogy a mező vérrel buzgó forrásként hullámzott. A mieink sápadtan riadoztak a barbárok szakadatlan ordítozásától: „Dabra, dabra hu!" — mely szavakat rémítő- en ismételgették, és ezzel roppant félelmet keltettek bennük, szemük előtt látták a közeli halált. A szétbomlott hadsereg magával ragadta az övéi által rosszul őrzött királyt, aki mindenki várakozása ellenére beleugratott egy tóba, amelyet a Duna kiöntése alkotott. És mert nem voltak, akik a szentséges királyt megszabadítsák fegyverétől, alámerült a vízbe, és a tó elnyelte, mint egykor Decius császár veszett oda hasonló ütközetben.33 Azután pedig, október havában végre megtalálván, sok honpolgár jelenlétében Székesfehérvárott adták át a földnek, ahol ősei nyugszanak eltemetve. Azt mondják, a mieink közül körülbelül harmincezer esett el vagy került fogságba. Köztük a Csanádi, a váradi, a pécsi, a győri, az esztergomi püspök és a kalocsai érsek, akinek hosszú lándzsára tűzött fejét nevetségképpen felmutatta a seregnek övéi vigasztalására, ugyanis erős kezével gyakran öldökölt közöttük. Azt kiáltotta, amit egykor C. Nero consul, miután megölte Hannibal fivérét, akit Hasdrubalnak neveztek, a második pun háború előtt, mint Silius Italicus mondja: Akkor Nero hosszú lándzsáján a magasba Nyújtva a rátűzött fejet, így szólt: íme, a bosszú 32. Helyesen: augusztus 29-én. 33. Decius római császár 249-től 251-ig uralkodott. Szerémségi születésű volt. A dobrudzsai mocsarak közt vívott harcok során vesztette életét. <%><&£><%> 86 <%>ó<k><%>
