Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
III. BRODARICS ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ES EGYEB FORRÁSOK ><» Ro<M><8 A töröl? szultánok genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512) A töröl? szultánol? genealógiája Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Cod. Lat. 378 (1502-1512) dött, de hiába, bár szokásos cseléhez folyamodott, hogy a lakosokat magához édesgesse. Mikor nem tudta rávenni őket, dúlt fúlt, mint fogát csikorgató szörnyeteg, és hevesebben fogott a dologhoz. Azok pedig bátor férfiakként erőteljesen védekeztek, ameddig el nem veszítették seregükből a legkiválóbb katonákat. Akkor hízelegni kezdett a katonáknak, szabadságot ígért nekik, ha megadják magukat. Ámde azok segítséget remélve a királytól mindannyian úgy határoztak, hogy előbb halnak meg, mintsem megadják magukat. Mikor sehonnan sem jött segítség, sem a királytól, sem a honpolgároktól, elfogadták a szabadságot, és megadták magukat. A török, miután birtokba vette a tábort és a megerősített várat, szokása szerint most sem törődött adott szavával, hanem a foglyokat, mint a barmot, örök szolgaságra és nyomorult száműzetésbe hurcolta. Azután megerősítette ezt a várat, ellátta katonával, felszereléssel, és azóta is szilárd erődítményként használja. Lassanként elfoglalta a környező falvakat és az emberektől elhagyott városkákat, Titel várát, azután tűzzel-vassal bevette a Duna partjára települt Újlak városkát, ahol a néhai Kapisztráni pihen sírjában, várva a közös feltámadást.2'' A magyarok végre-valahára felébredtek a kalocsai érsek könnyekkel és rimánko- dással vegyes buzdítására, ösztökélésére, hogy már ugyan ne szolgáljanak — mint akiket bor és álom fegyverzett le — az egész világ számára tanmeseként. Alig lehet ugyanis elmondani, hogy ez a jámbor és jó szándéktól fűtött férfi, aki fiatal korától kezdve harcban edződött, gyakran csapott össze a törökökkel, hogyan buzdított mindenkit hazája, felesége, gyermekei védelmének vállalására, bár sokan, akik mindent rosszindulatúan magyaráznak, gyakran kinevették. így azután a jámbor Lajos király, aki szerette volna országát és a rábízott alattvalókat megvédeni, megoltalmazni, július 24-én elindult Budáról,’" csekély kísérettel, mert övéi közül sokan megfeledkezvén esküjükről, a király végzetét lesve lapítottak; tizennyolc mérföldnyire, Tolnára ment, nem messze a Báta nevű városkától, ahol Krisztus vérét tisztelik áhítattal, és szembeszállt a törökkel. A török viszont seregével a Duna mentén vonult, nem messze távolodva onnan, széltében-hosszában mindent feldúlt, meg akarta ostromolni Siklós várát, amelyet egykor Perényi Imre, Magyarország nádora, főnemesi rangú férfiú, Miksa császárnak is — míg mindketten éltek — kegyeltje épített nagy költséggel, a török létrákat támasztott abban a hiszemben, hogy egy-két nap alatt erővel hatalmába hajthatja. De a bátor férfiak, akik e várat védelmezték, minden erőfeszítését meghiúsították, háromszor verték vissza a várostromtól, míg végre a dühtől fogát csikorgató szörnyeteg gyalázattal visszavonult. Ugyanez történt vele nem messze innen egy másik várnál, melynek neve Valpó, melyet hasonló dühvei támadott meg, és minden fáradsága kárba veszvén, meghiúsulván nevetségre eltávozott, számos harcedzett férfit és katonát veszítve. O, bárcsak a többi is mind így feszítette volna erejét! Hiszen nincsenek vasból a törökök — mint a közbeszéd tartja —, hogy győzhetetlenek volnának, sőt puhányok és asszonyosak, mindent dühvei és hévvel intéznek, hebehurgyák, de azután, ha erőt tapasztalnak, felhagynak szándé- 29 30 29. Kapisztráni Szent |ános a nándorfehérvári diadal után Újlakon halt meg 1456-ban. 30. A valóságban július 20-án.
