Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
5. A törökök árnyékában - a tisztességes politizálás lehetőségei meghatározó részt vállaltak — ellentmondott a török befolyás alatti békés fennmaradás reményeinek. A két nagyhatalom, a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom határvidékére került Magyarországon ebből az ördögi körből ténylegesen nem igazán volt békés kiút. Míg János királynak a Magyar- ország meghódításáról soha le nem mondó Szülejmán szultán szövetségéből már sohasem volt visszaút az önálló és békésen fejlődő magyar királyság felé, addig ellenfelének, 1 labsburg Ferdinándnak sem lehetett más választása, minthogy fegyveres erővel is minél többet szerezzen meg a késő középkori Magyarország területéből saját magyar királysága és osztrák—cseh tartományai megvédelmezésére. Az előbbinek, majd később erdélyi fejedelemutódainak ez a helyzet így az igen szűk ösvényen való politizálást, az utóbbinak és magyar híveinek a kényszer- pályára szorulást, a kölcsönös egymásrautaltság közötti lemondások és kompromisszumok hosszú sorát jelentette. A gyakori közvélekedéssel ellentétben az 1526 után közel másfél évtizedig egymás ellen küzdő két törvényes magyar király államainak, majd a Habsburg-dinasztia kormányozta Magyar Királyságnak és a magyar fejedelmek vezette, de továbbra is török vazallus Erdélyi fejedelemségnek a vérzivataros története véleményünk szerint mégsem tekinthető zsákutcának. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy a mohácsi csata, majd Buda török elfoglalása — amely a két király és magyar híveik korábbi küzdelmét, helyzetét és lehetőségeit alapjaiban változtatta meg — olyan sorsfordulókat jelentettek, amelyek súlyos következményei és ellentmondásokkal teli kényszerpályái közepette a becsületesnek és feddhetetlennek megmaradni szándékozó politikusok számára csak igen szűk lehetőségek adódtak — bármelyik magyar uralkodó oldalán szolgáltak is. Mindezek dacára Brodarics István püspök mégis mindhaláláig igyekezett hű maradni I. Ferdinánd királynak 1527. március közepén írott és kötetünkben részletesen bemutatott búcsúlevelében kifejtett elveihez. Miként a Habsburg főherceg oldalán, úgy jános király egyik legkiemelkedőbb diplomatájaként is minden erejével azon munkálkodott, hogy a két magyar uralkodó fegyveres küzdelme mielőbb véget érhessen, a megosztott Magyarország békéje pedig helyreállhasson. így a mélyen hívő főpap leveleiben oly gyakran emlegetett „jóságos és hatalmas Isten” különös kegye lehetett, hogy 1539 novemberének közepén még azelőtt hunyhatta le örökre a szemét, hogy szeretett hazája — egykori fővárosa török megszállásával — három részre szakadt, majd hosszú időre két nagyhatalom folyamatosan pusztuló frontvidékévé vált. >áb<8> Figyelmeztetés a török veszedelemre Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, Röpl. 39 (1522) Türken puechlein Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, Röpl. 47 (1522)
