Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
II. Egy humanista főpap-politikus útkeresése Mohács után
I. A mohácsi csata leghitelesebb krónikása: a történetíró Brodarics István <%> <áxb <%> és a nemesség jövőbeli terveiről. Mivel a levélíró még nem tudott biztosat Lajos király haláláról, az irat minden bizonnyal 1526 szeptembere folyamán keletkezett. Ha azonban alaposan megvizsgáljuk a többi, ugyanekkor íródott lengyelországi levelet, azok között több olyat is találhatunk, amelyet lengyel politikusok írtak vezető magyar államférfiaknak, többek között magának Brodarics kancellárnak is. Sok esetben szó szerint ugyanazokat a fordulatokat használva, amelyek Zsigmond király levelében olvashatók, és mindet kivétel nélkül ugyanazzal a céllal: nevezetesen, hogy információt szerezzenek az aktuális magyar- országi helyzetről. Igyekezetük érthető volt, hiszen a fiatal magyar uralkodó esetleges halála esetén rokona, Jagelló Zsigmond is a magyar trón várományosai közé számíthatott. Semmi nem mutat tehát arra, hogy Zsigmond király levelében valóban megbízta volna Brodaricsot egy Mohácsról szók) történeti jellegű beszámoló elkészítésével. Sokkal inkább arról volt szé>, hogy 1526 szeptemberében pillanatnyi helyzetelemzést, tájékoztatást várt a csatából szerencsésen megmenekült magyar kancellártól. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Brodarics sem munkája előszavában, sem a főszövegben nem utal arra, hogy a művet Zsigmond király felkérésére vagy biztatására írta volna (ez egy megbízásra dolgozó humanista esetében elképzelhetetlen udvariatlanság lett volna), akkor szinte biztosan kijelenthető: a szakirodalomban gyakran emlegetett, Zsigmond lengyel királytól érkező felkérés soha nem történt meg, így nem szerepelhet a mű megírásának okai között. A másik gyakran említett indok, Johannes Cuspinianus nevezetes beszédének hatása az eddig ismert források tükrében azért tűnt problematikusnak, mivel Brodarics sem műve szövegében nem nevezte meg konkrétan „vitapartnerét”, sem pedig eddig ismert leveleiben nem utalt arra, hogy a bécsi humanista vádaskodó Oratiója ösztönözte volna egy válaszszöveg megalkotására. Cuspinianus munkájának hatását ezért ez ideig csupán közvetett bizonyítékokkal lehetett alátámasztani. Brodarics ugyanis művében több helyen célzásokat tett egy bizonyos történetíróra, aki a csatáról közzétett beszédében súlyos vádakkal illette a magyarokat. Ezek pedig szinte bizonyosan Cuspinianusra vonatkoznak, amit megerősítenek azok a szöveghelyek, amelyek Brodarics művében nyilvánvalóan Cuspinianus egyes kijelentéseire reflektálnak. A kötetünkben közzétett, 1527. március közepén, Dévényben kelt levél — számos értékes történeti információja mellett — ugyanakkor éppen azért bír meghatározó irodalomtörténeti jelentőséggel is, mivel elsőként szolgáltat konkrét és perdöntő bizonyítékot Cuspinianusnak a mű létrejöttében eddig csak közvetett adatokkal alátámasztható szerepére. Brodarics István ugyanis Eerdinánd királyhoz írott búcsúlevelében mélységes felháborodásának ad hangot a bécsi humanista röpirata miatt, „ahol gyávának és árulónak nevednek bennünket, olyan bűnös fajtatnak, melyet sem a főül, sem ag ég nem tud elviselni, és ahol a keresztény fejedelmeket arra ösztönzik és buzdítják, hogy gyökerestől irtsanak ki és töröljenek el bennünket a világból. ” Az a tény tehát, hogy Cuspinianus magyarellenes felhangokat is tartalmazó szövege Becsben megjelenhetett, bekerült azon sérelmek sorába, amelyek — az ominózus búcsúlevél tanúsága szerint — arra ösztönözték Brodarics püspököt, hogy elhagyja Habsburg Kanalat? az ópálosi kincsből Magyar Nemzeti Múzeum, 1908.22.9-10 (16. század első fele)
