Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

I. Sorsforduló a magyar történelemben: Mohács és következményei

I. SORSFORDULÓ A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN

<8>

<K><8>

<%>

Verancsics Antal portréja (Martino Rota ábrázolása) Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 4522 (1571)

Nádasdy Tamás Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, 53.8 (17. század)

ez alól kivételt, több nyelven beszélő, gyakran humanista műveltségű, bár részben idegen (lengyel, dalmát és horvát) származású tagjaival (Hieronim Laski, Tranquillus Andronicus, Giovanni Statileo/magyarosan Statileo János, Verancsics Antal, Frangepán Ferenc/horvátosan Franjo Frankopan, Josefics Ferenc/horvátosan Franjo Josefić), a közéjük tartozó Brodarics István az ekkortájt már többségében horvátok lakta Szlavóniából származott. Maga az államgépezet pedig sohasem volt igazán stabil, hiszen a sok pártváltás és a háborús állapotok állandó változásokat idéztek elő benne. Fnnek köszönhetően meghatározó volt az uralkodó hadvezéreinek (Bodó Ferenc, Czibak Imre, Kun Gotthárd, a szerb származású Radics Bosics és Petrovics Péter, majd Tahy János és Török Bálint) befolyása, akik olykor egymással is összeütközésbe kerültek.

A túlságosan erős királyi hatalomnak ráadásul volt egy óriási hátulütője. Abban az esetben ugyanis, ha az uralkodót valakinek sikerült „kézben tartania”, gyakorlatilag egész országának irányítását könnyűszerrel átvehette. Az 1530 utáni évtized mindezt tökéletesen igazolta. Ez ugyanis előbb a János király nyakára ültetett török kormányzónak, a már említett Lodovico Grittinek sikerült. Ő kegyetlenül számolt le magyar ellenfeleivel (1531-ben például Artándy Balázs és Pál máramarosi ispánokkal, 1534-ben a váradi püspök Czibak Imrével), hogy Szapolyai országát ellenőrizhesse. És ha helyettesét nem — az 1529-ben az oszmánok által János király oldalára kényszerített — Nádasdy Tamásnak hívják, valamint ha pozíciói a szultáni udvarban nem inognak meg, Gritti becsvágyát ismerve elképzelhető, hogy királyát még a trónjáról is letaszította volna.

Utóbb hasonló hatalomra jutott a velenceinél sokkal tehetségesebb, horvát származású pálos szerzetes, Utyesenovics (Martinuzzi) György (1482/84—1551), ismertebb nevén Fráter György is. Ő az 1530-as évektől előbb kincstartóként (1534-1551) és váradi püspökként (1534—1551), majd kormányzóként és országos főbíróként (1541—1551) erős kézzel irányította előbb Szapolyai, majd csecsemő fia, János Zsigmond országát. Plzt oly elhivatottsággal és egy ideig annyira bámulatos diplomáciai manőverezéssel tette, hogy 1540—1541-ig sikerült megszilárdítania és fenntartania János király magyar államának igazgatását.

A második magyar királyi udvartartást és kormányzatot — II. Lajos özvegye, Mária királyné rövid helytartóságát (1527. február—augusztus) követően — ugyancsak koronázása után, 1527 novemberétől Habsburg Ferdinánd hívta életre. Mivel, mint említettük, ekkor már egyértelműen őt támogatta a befolyásosabb nagyurak többsége, ekkor minden magyar királyi udvari főméltósági posztra új személyt állított. A mohácsi csatában elesett Korlátkövy Péter halálával megüresedett udvarmester tisztet