Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
6. Brodarics István leírása a mohácsi csatáról nélkülözik a tehetséget és a hadviselésre az övénél sokkal alkalmasabb kíséretet, 6 maga semmiképp sem felel meg ekkora feladatnak, hiszen olyan háborút, amilyen most őfelsége előtt áll, még csak látni sem látott soha, s cl nem vállalja ezt a terhet semmiképpen, még ha a király fejét véteti is. Ilyeneket és efféléket mondogatott nyíltan is meg a titkos királyi megbeszéléseken is, hiába, a király csak őt hirdette ki hadvezérként. Mellé adta, mint mondtuk, György grófot, a vajda fivérét, aki maga is soká kapálózott e hivatal ellen, végül azzal a föltétellel egyezett bele, hogy társa senki más, csak Pál fráter legyen (így nevezte őt), és hogy, amint testvére megérkezik, szabad legyen neki ezt a tisztet tüstént letenni. Erre azért is könnyen kapott engedélyt, mert már sokkal korábban határozatba ment, hogy Tömöri Pállal és Kristóf gróffal együtt a vajda legyen e hadjárat vezére, mivel Zólyomi Miklós gróf rossz egészségi állapotával kimentette magát. Ezek tehát így megtörténvén a vezérek a Mohács városkához közeli táborhely elfoglalására indultak. Ez a városka a pécsi püspökségé volt, Báta és a Dráva folyó torkolata között a Duna partján. A Duna valamivel Báta fölött két ágra szakad, a nagyobbik a túlsó, sík Magyarországot öntözi, a kisebb Báta és Mohács mellett folyik, Mohács alatt a kettő egyesülvén ott egy szigetet alkot. Mohács faluja vagy városkája eléggé ismert, mindenünnen hatalmas síkság veszi körül, amit sem domb, sem erdő nem szakít meg. Napnyugat felé Pécs, mint mondtuk, e vereség előtt eléggé jeles városa fekszik, északról a fent nevezett Báta, keletről a Duna kisebb ága, délről több mint négymérföldnyi távolságban a Dráva folyó, melytől Mohácsig részint szőlődombok, részint bizonyos mocsaras helyek húzódnak. Es éppen ezen a szakaszon volt nem messze Mohácstól egy víz vagy inkább mocsár, amit ezért pocsolyának is, folyónak is nevezhetünk, a lakosság Krassónak hívja, amelyen túl Tömöri öt-hatezer lovasa táborozott részben azok közül, akik kezdettől vele tartottak, részben akik később Pcrényi Péterrel és másokkal érkeztek hozzá, ezeket a király parancsa szerint a Duna túlsó partjáról az innenséire vezette át, hogy a királyi sereggel egyesüljenek. Miután tehát vezértársával együtt elfoglalta a táborhelyet Mohács közelében, és Gnoienski cléíírása szerint gondosan fölállította a tábort is, kijelölvén mindenkinek a maga állását Petényi Péterrel visszatért övéihez, akik azon a vízen túl álltak táborban, hogy azokat is, ha rá tudja beszélni őket, a királyi táborba vigye magával. Amikor ide megérkezett, és amikor az egybehívott katonák meg csapatkapitányok előtt kihirdette a király és egyben saját elhatározását a tábor visszavonásáról, a katonák mindahányan nyomban méltatlankodva zúgolódni kezdtek, hogy eltávolítják őket az ellenségtől, akit megtámadni kellene, akivel, ha férfiak volnának, bátran összecsapnának, hogy a nyugalomhoz és tespedéshez szokott vezetők, akik a királynak ilyet sugalmaztak, nem a csatán, hanem a futáson gondolkoznak, jöjjön csak ide a király, és velük együtt ragadjon fegyvert az ellenségre, kezükben már a győzelem, tudják éík jól, hogy az ellenségnek rengeteg embere és hadiszerszáma van, 77 77. Ma karasica; patak a magyar -szerb határon. 113
