Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

BEVEZETÉS I. BETHLEN ÉS AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓJA Az első világháború végéig kormányzó konzervatív uralkodó körök a Tanácsköztársaság leveretését követő időkben nem tudták közvetlenül a kezükbe ragadni a legfontosabb központi államhatalmi pozíciókat. Az ellenforradalmi rendszer első éveinek története az erre irányuló megújuló kísérletek története. 1919 augusztusának első napjaiban egyetlen tekintélyesebb konzervatív politikus sem tartózkodott Budapesten. A forradalmak idején ők voltak az elsők, akik elhagyták az országot vagy legalábbis a fővárost. A román szuronyok árnyékában Budapesten így ragadhatta kézbe a kormányhatalmat Friedrich István és csoportja.

1 Ezt követően a Dunántúlon az ellenforradalmi különítményekre és Horthy Miklós siófoki főhadiszállására támaszkodva a nagybirtokos arisztokrácia egyes tagjai mint kormánybiztosok rögtön átvették a helyi hatalom irányítását. Az ország nyugati vidékein nyíltan létrejött az arisztokráciának a dzsentrire támaszkodó hatalma.

2 A magyar nép azonban a dualizmus idején vezető szerepet játszó és a világháborús katasztrófához vezető politikusokban, a „grófokban" látta elsősorban a régi rend képviselőit.

3 A fővárosban berendezkedő ellenforradalom nem szívesen vette magára ezt a politikai tehertételt, és főleg nem szívesen vált meg pozícióitól. Friedrichék ezért, ha óvatosan is, tovább szították az arisztokrataellenes hangulatot. Az antanthatalmak körében is erős volt még azok befolyása, akik a magyar arisztokrata politikusokban látták Magyarország német szövetségi politikájának legexponáltabb képviselőit, általában az „ellenség" reprezentánsait, akiknek monarchikus, feudális, antidemokratikus rezsimje indokolhatta a nyugati közvélemény előtt a négyéves háborút. Németországban és Ausztriában ezt a réteget a Hohenzollernek és a Habsburg-trón bukása, a vereséget követő politikai átalakulás már elsöpörte. A Tanácsköztársaság elleni intervenciót 1919-ben, 1920 elején Nyugaton nemcsak a különítmények garázdálkodásai, de ezeknek a mágnásoknak a magyar politikai életbe való visszatérése is kompromittálhatta. A magyar ellenforradalmi rendszer stabilizálásának kísérlete ezért ellentmondásos viszonyok között ment végbe. Az uralkodó osztály, ha a magyar néppel szemben végül is győztes lett, az antanthatalmakkal szemben — akiknek ezt a győzelmet köszönhette — vesztes fél maradt. Az antant által diktált feltételek mellett kellett uralmát megszilárdítania. A dunántúli hatalom változatlan formában nem vonulhatott be Budapestre.