Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

Bevezetés

Az antant nem akarta kockáztatni a magyar ellenforradalmi rendszer létét, ezért elősegítette az egyetlen valóságos hatalomnak, Horthy különítményeinek megerősödését és budapesti bevonulását, de a „grófok" nem jutottak kormányra. Ugyanakkor az antant ragaszkodott az általános titkos választójogon alapuló választási törvény szerint kiírandó nemzetgyűlési választások megtartásához.

4 A finánctőke közvetlen képviseletéről a hatalomért folyó harc ezen időszakában nem beszélhetünk Magyarországon sem. A magyar finánctőke már a dualizmus idején is rábízta érdekei képviseletét a Szabadelvű Pártra, illetőleg a Munkapártra, a mágnások hagyományos vezető rétegeire. A korszak vége felé, különösen az első világháború folyamán, amely a nagytőkének óriási profitokat hozott, közvetlen politikai képviselete is megerősödött a magyar kormányokban (Szterényi, Teleszky stb.). Az ellenforradalom hatalomra jutása után uralkodóvá vált úgynevezett keresztény-agrárius irányzat, a nyílt politikai programmá emelkedő antiszemitizmus összekötötte az új hatalmi igényekkel fellépő középpolgári rétegeket és a dzsentrit a nagybirtokos arisztokrácia egy részével. Ezek a politikai jelszavak abban az értelemben is visszahatást jelentettek, hogy vissza akarták szorítani a jórészt zsidó finánctőkét — legalább a háború alatt megszerzett gazdasági és politikai pozícióiból. A finánctőke 1919 után nem számíthatott tehát érdekeinek dualizmus-korabeli hagyományos képviseletére. Az ellenforradalmi kurzus sem tudta azonban terjesen negligálni a finánctőke alapvető érdekeit. A pénzügyminiszterek kijelölésénél szemmel láthatóan messzemenő módon figyelembe vették a finánctőke érdekképviseleteinek kívánságait. Az ipari és banktőke vezetőinek viszonylagos politikai passzivitását az 1919-es, 1920-as években egyébként az is magyarázza, hogy energiáik jelentős részét lekötötte a magyar gazdaság állapota, a békeviszonyokra való áttérés problémái, amely utóbbiak még a fejlett és győztes országoknak is hosszú időn át gondot jelentettek.

5 A nagytőke e rekonstrukciós munkájához a legfontosabb területen megkapta az ellenforradalom minden segítségét. Egyesült erővel sikerült a munkásoknak nemcsak a forradalmak alatt, de még a dualizmus idején kiharcolt számos vívmányát is megsemmisíteniük. Az ipari, gazdasági helyreállítás a dolgozó tömegek rovására történt. A finánctőkét összekötötte az említett politikai csoportokkal a proletariátus gyűlölete, a nép hatalmától való páni félelem. A magyar arisztokraták arra számítottak, hogy kényszerű távollétük a politikai élet irányításától — ha a kulisszák mögött továbbra is biztosítják befolyásukat — csak annál inkább előkészíti visszatérésüket a hatalom csúcsaira. Az ellenforradalom piszkos munkáját elvégzik addig a különítmények, és a megalázó békét aláírja helyettük az általuk is megvetett kormány. A béke aláírása egyben azt jelenthette a mágnásoknak, hogy a visszanyert szuverenitás birtokában végre megvalósíthatják a Habsburgok restaurálásának tervét. A dualizmus időszakának vezető politikusai úgy képzelték, hogy az ellenforradalom első hónapjaiban kialakult politikai vákuumban ágáló kalandorok, néptanítók, fogorvosok, csizmás politikusok és fiatal hadnagyok után a Habsburg-trón restaurálásával, a legitimizmus glóriájával, a jogfolytonosság és a gouvernementális képességek reprezentánsaiként vehetik újra kézbe az ország irányítását.

6 Friedrichék makacs ellenállása után terveikre a nemzetgyűlési választások mérték a legjelentősebb csapást. Bár Andrássyék a választásokon a kereszténypártot támogat-