Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

érzi a gabonaneműek árának csökkenését. De éppen azért, mert a lakosság nagyobb része mezőgazdasági termelésből él, a válság, és különösen a munkanélküliség, nálunk nem mélyült ki annyira, mint az ipari államokban, s így a nehézségek áthidalása is remélhetőleg aránylag könnyebb lesz, mint sok más államban. Tény az is, hogy a kiadások meghaladják a költségvetésben előirányzott összeget, ez azonban főleg annak a következménye, hogy éppen a nehéz gazdasági helyzet miatt a kormánynak többször kell segítoleg közbelépnie munkaalkalmak teremtésével és támogatással, illetőleg annak, hogy a korábban megalkotott törvények alapján felmerülő jogos igényeket (például a nyugdíjak emelkedését) ki kell elégíteni. Olyan kötelezettséget, hogy a kormány a költségvetésben előirányzott összeget semmi esetre sem lépi túl, csak akkor lehetne vállalni, ha a költségvetésben olyan tartalékok lennének előirányozva, amelyek az évközben előforduló> előre nem látott kiadásokra fedezetül szolgálhatnának. A kormány az évek óta következetesen alkalmazott programjának megfelelően állandóan a kiadások apasztására törekszik, s e célból külön törvényt is hozatott,

1 amellyel kimondatta a parlamenttel, hogy ebben az évben az állami közigazgatásnál 25 millió P, az állami üzemeknél pedig 20 millió P megtakarítást fog elérni. Ezt a megtakarítást az előző évi kiadásokkal szemben tényleg el is fogjuk érni. Abból a célból pedig, hogy a bevételek csökkenését is némileg ellensúlyozzuk, a fix fizetésű alkalmazottak járandóságait 1931. január 1-től kezdve egy mérsékelt összegű külön adóval terheltük meg,

2 amelyből évente mintegy 20 millió P bevétel várható. Ez az intézkedés lényegében a fizetések csökkentését jelentette. Ezenfelül már most gondoskodtunk arról, hogy a kiadások a további években csökkenjenek, amennyiben ugyancsak a törvény útján a közszolgálati alkalmazottaknak 10 %-os újabb apasztását tettük folyamatba. 3. Ezeknek az elveknek megfelelően készült az 1931/32. költségvetési év előirányzata is, amely az állami közigazgatás kiadásainál 17,4 millió P, az állami üzemek kiadásainál pedig 15,8 millió P, együttvéve tehát 33,2 millió P csökkenéssel számol, nem is számítva azt, hogy a csökkentett költségvetés keretében számos elkerülhetetlen kiadási többletről is gondoskodtunk, amit ha szintén figyelembe vennénk, valójában az előző évi költségvetéssel szemben 50,1 millió P csökkenést tudnánk felmutatni. A jövő évi költségvetésben természetesen a bevételek összegét is csökkentettük, és minden remény megvan arra, hogy az előirányzott összeg — sőt a gazdasági helyzetnek csak kismérvű javulása esetén is annál több — fog befolyni. A kormánynak természetesen az a törekvése, hogy a kiadások és bevételek közötti egyensúlyt fenntartsa, és szükség esetén nem fog visszariadni attól sem, hogy a bevételeket növelje, még kevésbé attól, hogy a kiadásokat tovább csökkentse. Ennek — különösen ha az árak továbbra is csökkennek — különösebb akadályai remélhetőleg nem is lesznek. 4. A boletta-alap a folyó évben nem tartja el önmagát, de ez már akkor nyilván1 Törvény a kiadások apasztásáról. Az 1931. évi XXVI. tc. szól a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról. MTT 1931. 279—287. o. 2 A fix fizetésű alkalmazottak járandóságainak apasztására az 1930. évi XLVII. tc. alapján került sor, 1931. január 1-től. Eszerint a heti 30, illetőleg a havi 120, vagy az évi 1440 pengőnél magasabb fizetések estek adó alá. Ugyanezen törvény alapján az alkalmazottak létszámát hat éven belül 40%kal kellett csökkenteni.