Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
való volt, mikor a boletta-rendszert életbe léptettük. Már akkor is az volt az elgondolás, hogy azt a hiányt, amely az alapban jelentkezni fog, az államnak egyéb bevételi forrásaiból fedezzük. Ebből a célból fel is emeltük a postatarifákat, egyes vámokat és a dohánygyártmányok árait. Csupán azért nem utaltuk még át az ezekből befolyt többleteket az alapba, mert az egyéb állami pénzek ellensúlyozták és ellensúlyozzák ma is a boletta-alap hiányát, és mert a bevételekben általában bizonyos csökkenés állott be. Semmi esetre sem olyan azonban a boletta-alap deficitje amely bármely tekintetben is veszedelmes lehetne az államháztartásra, mert ez a hiány eddig csak mintegy 9,3 millió P, és pontosan kikalkulálható az a maximum ameddig ez a hiány a legrosszabb esetben is felnövekedhetik (19,8 millió). Különben megjegyzem, hogy a teljes hiány nem ebben a költségvetési évben jelentkezik, hanem átnyúlik a következő költségvetési évre, mert a gabonaértékesítés nem esik össze a költségvetési évvel. A ma életben levő boletta-rendszert csak átmeneti intézkedésnek tekintjük, amely a folyó gazdasági év végével megszűnik. Az új gazdasági évtől kezdve olyan rendszert akarunk életbe léptetni, amely mellett hiány nem fog előállani, illetőleg a költségvetésre teher nem fog hárulni. 5. Az állam által nyújtott garanciák súlypontja nézetem szerint nem annyira azok összegén, mint inkább azon nyugszik, hogy miként vannak biztosítva a garantált kölcsönök. Ebben a tekintetben kijelenthetem, hogy ez ideig az állam által vállalt garanciákból kifolyólag semmiféle fizetési kötelezettségünk nem volt, és éppen ezért, mert a vállalatgaranciákkal kapcsolatos kölcsönök túlnyomó része vagy ingatlanfedezettel, vagy bankgaranciával, vagy más bankszerű módon biztosítva van, egyáltalán nem valószínű, hogy a garanciákkal kapcsolatban az államnak komoly fizetési kötelezettségei állanának be. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy az állami garanciák csökkentésére törekedjünk. 6. Mindenesetre jelentékeny teher a magyar állam költségvetésében az, hogy a fizetések, nyugdíjak és az autonómiáknak adott személyi hozzájárulások a költségvetés kiadásainak 55 %-át teszik. Figyelembe kell azonban venni, hogy ez csak azért mutat nálunk ilyen aránytalanul nagy százalékot, mert nyugdíjasaink száma a lekapcsolt területekről ide menekültekkel abnormisan megduzzadt, és mert nálunk az állam visel számos olyan személyi kiadást (például tanítók, orvosok költségeit) is, amelyeket más államokban a tartományok vagy az autonómiák maguk viselnek, tehát nem szerepelnek az állami költségvetésben. A kormánynak mindamellett az a törekvése, hogy a személyi járandóságok terhét csökkentse, s ezzel áll összefüggésben az a már említett intézkedése is, hogy a létszámot újabb 10%-kal csökkenteni kívánja. 7. Tény, hogy bizonyos alapok, mint a boletta-alap és a vagyonváltság-alap, nem szerepelnek az állami költségvetésben, hanem azok külön kezelés alá tartoznak. Amennyire azonban mi a külföldi államok pénzügyi rendszerét ismerjük, ott is mindenütt ez a rendszer, sőt összehasonlíthatatlanul nagyobb a száma és különösen a súlya azoknak az alapoknak, amelyek más államokban a költségvetésbe nincsenek felvéve. Nézetem szerint nem is volna célszerű ezeknek a költségvetésbe való felVétele, mert ez megnehezítené az adófizető polgárok teherviselésének helyes megítélését. A költségvetésben azoknak a bevételeknek és kiadásoknak kell szerepelniük, amelyek az állami élet rendes, évről évre visszatérő vitelével állnak Összefüggésben,
