Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

E levélpapír fejléce: „LÉGATION ROYALE DE HONGRIE." A fejléc fölé írta ceruzával Hlatky, a miniszterelnök titkára az elintézésre utaló „Igen!" szót. 1930. november 6-án kelt levelében Bethlen értesítette Semseyt, hogy a levelében jelzett napokon kész fogadni. Semsey Andor gróf neve a Paléologue—Halmos tárgyalások, a francia orientáció és a legitimista tervek kapcsán vált ismertté. Félhivatalosan tevékenykedett a különböző követségek mellett, így Rómában, Bécsben, Bernben, Párizsban. Bethlen figyelemmel fogadta Semseynek az előkészítés alatt álló osztrák—magyar barátsági és békéltetési szerződésre, valamint az ehhez csatlakozó titkos szerződésre vonatkozó híreit. Lásd e kérdésről bővebben: Iratok az ellenforradalom történetéhez. IV. köt. 267., 272., 273., 275., 278., 279., 280., 281., 282. sz. iratát. 149 1930. november 3. GÖMBÖS GYULA HONVÉDELMI MINISZTER LEVELE BETHLEN ISTVÁN GRÓFHOZ AZ OSZTRÁK KORMÁNY ANTILEGITIMISTA FELFOGÁSÁRÓL, AZ OLASZ KORMÁNY ÉS A HEIMWEHR KAPCSOLATÁRÓL ÉS A KISANTANT MAGATARTÁSÁRÓL Nagyméltóságú Miniszterelnök Űr! Az osztrák eseményekkel kapcsolatban van szerencsém Nagyméltóságod szíves tudomására hozni, hogy Tarbuk vezéró'rnagy — az osztrák hadügyminisztérium 1. osztályának vezetője — a következő üzenetet juttatta hozzám: „Mértékadó tényezők a steier puccskísérlettel összefüggésben nagy súlyt helyeznek arra, hogy a honvédelmi miniszter úr tudomást nyerjen arról, miszerint az osztrák legitimista irányzat — felelős oldalról — támogatásra a jövőben sem számíthat. A kormány a steier eseményekkel kapcsolatosan bizonyságot szerzett arról, hogy a Heimwehr-vezetés feszessége és egységessége még kívánnivalót hagy hátra, s ezért nem kíván Bécsben nagyobb Heimwehr-tömegeket egyesíteni, melyeknek részei esetleg oly vállalkozásokba bocsátkozhatnának, melyek a kormány intencióinak egyáltalában nem felelnének meg." Nem lesz érdektelen, ha ezen alkalommal közlöm Nagyméltóságoddal azon híreket is, melyek a csehek előkészületeiről eddig hozzám befutottak, és amelyeket egyszerűség és könnyebb áttekinthetőség kedvéért vázlatban mellékelek. Ezen hírek újólag megerősítik azon felfogásomat, hogy a kisantant-államok minden lehető alkalmat felhasználnak arra, hogy katonai erejükre támaszkodva más államok — főleg Ausztria és Magyarország — ügyeibe esetleg beavatkozzanak. Közlöm még Nagyméltóságoddal, hogy megbízható forrásból arról értesültem, hogy az olasz miniszterelnök hajlandó az osztrák Heimwehreket a választási küzdelemben is támogatni és erre a célra kb. 200 000 schillinget bocsátott nekik rendelkezésre.