Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
útján. 6 Eközben a nemzetiszocialista mozgalom mindinkább radikalizálódik és bolsevizálódik. Már egészen nyíltan beszélnek a proletárdiktatúra követeléséről. Ezzel természetesen jól maguk köré csődítették a munkásságot, másrészt elérték, hogy a polgárság művelt rétegei többé tudni sem akarnak a német nemzeti pártról. Más oldalról viszont a szociáldemokrácia rendelkezik vonzó jelszóval az adók emelése s ezzel kapcsolatban a megélhetés megdrágulása folytán. Mindkét párt új választások esetén bizonyára sokat fog nyerni. Ennek ellenére a parlamenti kép lényegében nem fog megváltozni. Őszig a Brüning-kabinet minden bizonnyal tartani fogja magát. Közben folynak tovább a kísérletek, hogy a német nemzeti párt roncsaiból új pártot létesítsenek, mely Brüningtől a szociáldemokratákkal való szakítást követeli, vagy pedig megvonja tőle a bizalmat. Ezzel azonban a kormány újra megbukna. Egyelőre nem lehet áttekinteni, vajon akkor a birodalmi elnök 7 új választások megtartása nélkül egy még jobbra álló személyt, talán Schielét 8 bízná-e meg a kormányalakítással. Lehetséges. De valószínű az, ami van. Az öreg úrnak többé nincs ereje a hathatós rendszabályokhoz. így, jóllehet a politikában létrejött egy bizonyos nyugalmi állapot, de a helyzet nem tisztázódott. A nemzeti táborból a Brüning-kormány tevékenységét növekvő szkepszissel szemlélik, s további tetteket várnak. Emellett a gazdasági helyzet szemmel láthatóan romlik, s a munkanélküliek száma folytonosan emelkedik. Brüning a birodalmi bank új elnökének, Luthernek 9 ellenfele, aki természetesen a kapitalista rendszer képviselője, és szószólója a birodalmi reformnak, mely a porosz befolyást meg akarja szüntetni. Luther attól tart, hogy a szociáldemokraták befolyása a kormányra elősegíti a gazdaság fokozatos szocializálását. Brüning azt hiszi, a szociáldemokrata vezetők rendelkeznek annyi politikai, állami felelősségérzettel, hogy együtt kell velük működni. Itt van az alapvető hiba. Mi azon a nézeten vagyunk, hogy ez nem így van, s hogy ez mindig további szocialista kísérletekre csábít, mert különben a tömegek elpártolnának tőlük. Ha ősszel a szociáldemokraták ismét bekerülnek a birodalmi kormányba, és továbbra is döntő befolyással rendelkeznek Poroszországban, akkor a legradikálisabb eszközökkel szét fogják zúzni a nacionalista mozgalmat. 10 Némelyek azt mondják, hogy ez a titkos célja Brüning politikájának. De én nem tudom elképzelni, hogy ő képes legyen ilyen aljasságra, ámbár a politikában minden lehetséges. Ha ez az eset bekövetkezik, akkor a helyzet nemcsak a Stahlhelm, hanem egész Németország számára is nagyon komollyá válik, mivel akkor a harc a mezőgazdaság ellen újra feléled, és mi hamarosan szembetaláljuk magunkat az éhező tömegek bolsevizmusávaí. Másrészről viszont el kell ismerni, az elnyomorodás széles rétegeket a nacionalista 6 Alfréd Hugenberg a Krupp-konszern vezérigazgatója volt, 1928-tól a Nemzeti Párt elnöke. 1929től Hitler támogatója volt. 7 Paul von Beneckendorff und Hindenburg német tábornagyot 1925. április 26-án választották Németország köztársasági elnökévé, 1934-ben bekövetkezett halála után ez a funkció is Hitlerre szállt át. 8 Martin Schiele konzervatív néppárti politikus, 1927—1928-ban, majd Brüning kormányában, 1930—1932-ben birodalmi földművelésügyi miniszter volt. 9 Hans Lutherről, az 1925—1926. évi német koalíciós kormány elnökéről van szó. 10 Az 1930 szeptemberében megtartott németországi választásokon Hitler nemzetiszocialista pártja 107 mandátumot szerzett, Hugenberg pártjával együtt 148 mandátumot kapott a német szélsőjobboldal. A szociáldemokrata párt 143, a kommunista párt pedig 77 mandáumot kapott. így a két munkáspárt együtt 220 mandátum felett rendelkezett. A szociáldemokrata párt azonban a kommunista párttal való összefogás helyett a kormányon maradt Brüninget támogatta.
