Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

Azt méltóztatol tudni, hogy János iránt a párt még pénzügyminiszter korából kedvetlenné vált. Nagyban növelte ezt a kedvetlenséget közgazdasági miniszteri programbeszéde. Ennek a beszédnek a hatását méltóztattál személyesen észlelni, s hogy annak idején ez a pártban megnyilatkozáshoz nem jutott, ez nagyrészt a beszédet követő' sajtóközlemények eredménye. Nsm lehet ma arról szó, hogy János megbízatása nullifikáltassék — mert hisz ezt te úgy akarod! Azonban teljesen indokoltnak, sőt szükségesnek tartom, hogy a párt elkedvetlenedése elimináltassék. A módot és eszközt abban látnám, ha János mellé oly egyén tétetnék politikai államtitkárnak, aki a pártban fokozottabb mértékben szimpatikus, aki a maga egyéniségével a politikai szilárdságot a pártban biztosítani tudná. Én ezt az egyént Rubinek Pistában

1 látom. Talán első olvasásra meg fog ez a gondolat döbbenteni — épp azért engedelmeddel kifejezem azokat az indokokat, amelyek engem ehhez a gondolathoz elvezettek. Amint már előzőleg mondottam, én fő szükségességnek azt tartom, hogy János politikailag erősíttessék meg. Koncepciót és hozzáértést hoz János maga, megfelelő adminisztratív államtitkár odaállításával biztosítani lehet a szakavatottságot — de meg Rubinek közéleti múltjában oly sokoldalú és irányú tevékenységet fejtett ki, oly különböző irányú képességekre adott bizonyítékot, hogy minden alap megvan annak feltételezéséhez, hogy a kereskedelmi tárca ágazataiban is rövidesen teljesen otthonos lesz. Ezek azok az indokok, amelyek őt szerintem, szakszempontból, elfogadhatóvá teszik. A fő erősségét azonban Rubineknek én az ő politikai pozíciójában látom. A párt minden velleitása rokonszenvezik vele, a külső életben is közbecsülésnek és általános szimpátiának örvend. Épp ezért meg vagyok róla győződve, hogy a párt általános örömmel, a közvélemény pedig bizakodással fogadná az ő megbízatását. Én nem kérem, hogy méltóztassál a propozíciómat elfogadni, mert teljesen távol áll tőlem minden szándék, hogy bármiképp is beavatkozást keresnék a te legsajátabb elhatározásod körébe eső dolgok intézésébe; de nem kérem azért sem, mert nem kérhetem, mert én erről a kérdésről Vass Jóskán kívül senkivel, így még Rubinekkel sem beszéltem, s így erre felhatalmazásom nincs is. Én ezt a gondolatot csak felvetni s eléd terjeszteni óhajtom csupán azért, hogy felhívjam erre a lehetőségre becses figyelmedet. Minden félreértés elkerülése végett ki kell jelentenem, hogy Rubineknek mellőlem való távozása reám nézve komoly veszteség lenne, mert benne igazán egy megértő, jóhiszemű és indulatú társat vesztenék el a párt vezetésénél! A második kérdés, amiről megemlékezni kívánok, a mezőgazdasági hitelkérdés. A svéd kölcsön második— 1930. január 15-én esedékes — részletének leszámítolására a megegyezés Rotschildékkal létrejött, s a megegyezést tegnapelőtt Pesten aláírtuk.

2 1 Rubinek István agrárius beállítottságú, kezdetben kisgazdapárti, majd egységes párti képviselő. A frankügy kivizsgálására kiküldött bizottság előadója volt, ő terjesztett be javaslatot arról, hogy öt ipari kerületben nyílt legyen a választás. Az Egységes Párt alelnöke volt. 2 1928-ban a magyar állam és a Svenska Tándstickes Aktiobolaget között létrejött megállapodás alapján felvett 36 millió dolláros kölcsönről van szó. A szerződés alapján az állam bevezette a gyufa' monopóliumot, s a magyar gyufaipart kiszolgáltatták a svéd cégnek. A kölcsön első részét, 12 millió dollárt, már 1928-ban, második részét 1929 őszén kapta meg az állam. Főleg a mezőgazdasági nagybirtokosok segítésére használták fel.