Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
Wekerle a 61 millió pengőt kitevő össszegről akként rendelkezett, hogy abból 21 milliót odaad a PK-nak és a PK első kúriájába 3 tartozó pénzintézeteknek. A megmaradó 40 millió pedig a megváltást szenvedő birtokosok még ki nem elégített pénzjárandóságának előre való leszámítolására használtatnék fel a mi szövetkezetünk által. Ez a művelet azonban körülbelül 10 millió körüli összeget szabadon hagy. Ezt a 10 millió körüli összeget Sándor szétosztja a négy altruista intézet 4 között 8 [és] V2 %-os gazdahitelek folyósítására, minden direktíva nélkül. Ennek a következménye az lesz, hogy a 4 intézet a komoly szükségesség figyelmen kívül hagyásával fog kegyeket osztani üzletfeleivel szemben. Ennek hatásaként pedig azt várom, hogy aki nem jut — mint ahogy az igénylőknek nagyobb része nem jut — a kedvezményes kölcsönhöz, kiabálni fog, aki a kölcsönt kapta, lapítani fog — így egyéb hang, mint a kárhoztatás hangja, nem fog hallatszani, s a nyakunkba zúdul egy súlyos politikai ódium. Én Sándor figyelmét ismételten felhívtam erre a körülményre. Azt ajánlottam, hogy a pénzt adja a 4 altruista intézetnek, azonban a pénz hovafordítása tekintetében a döntés jogát helyezze a 4 altruista intézet igazgatóságából alakult s az elnökletem alatt álló lebonyolító szövetkezet igazgatóságának kezébe. Ez az igazgatóság egy, a megyei gazdasági felügyelő, a birtokkategóriákként állított birtokos szakértő és az én szövetkezetem részéről kiküldött szakértő együttes helyszíni tájékozódása alapján adott vélemény alapján döntsön a kölcsön juttatása kérdésében. Sándor ezzel szemben annak az aggályának adott kifejezést, hogy ez úgy festene, mintha a kormány ezzel politikai befolyást és hatalmat akarna magának biztosítani. Ezt az aggályt azonban sem helytállónak, valóság esetén pedig oly halálos bűnnek nem tartom, mert úgy vélem, hogy politikai pártot csupán politikai eszmékkel és mannával együtt tartani nagyon nehéz! De nem is helytálló Sándor aggálya, mert hisz az igazgatóság nem önkényesen, hanem az említett, politikailag érdektelen véleményező szerv véleménye alapján határoz, s ha eljárásában igazságos és belátó lesz, a közvéleményben ez megnyugvást, bizalmat fog kelteni s ezáltal fog politikai hatóeszközként működni. Én itt is kijelentem, hogy a szövetkezetnél pénzt kezelni nem óhajtok, a kölcsönök üzleti hasznában való részesedés ellen eleve tiltakozom. A pénzt kezelje a 4 intézet, a hasznot tegyék ők zsebre — én csak azt akarom, hogy ez az akció a szövetkezet útján a kormány kezében maradjon, s ez az akció úgy irányíttassék, hogy az a kormány politikai tőkéjét ne kisebbítse, hanem igen is gyarapítsa. Azt hiszem, a most gazdahitel céljára rendelkezésre maradó 10 millió körüli összeg tekintetében már nincs mit tenni, mert tudomásom szerint Sándor erre vonatkozó elhatározását már közölte az intézetekkel — de nem lényeges idevonatkozólag a dolog azért sem, mert tudomásom szerint a kisbirtokosoknál egy nagy csomó megszavazott kölcsön vár folyósításra, amelyeknek folyósítása a záloglevelek elhelyezése körüli akadályok 3 A Pénzintézeti Központ vezetőit részben a kormány nevezte ki, részben pedig a tagegyesületek választották három kúriában. Az első kúriába tartoztak a 10 millió pengő saját tőkét meghaladó pénzintézetek, a második kúriába a 3—10 millió pengő saját tőkével rendelkezők, s a harmadik kúriába a többiek. 4 Négy altruista intézet a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége (Altruista bank) és az Országos Központi Hitelszövetkezet volt. — E mondatban egyébként Wekerle Sándor pénzügyminiszterről van szó.
