Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

gondolnak, meddig akarnak elmenni, és így in concreto hozzászólni nem tudok. De általánosságban nem hallgathatom el következő' észrevételeimet, illetőleg aggályaimat. A mai kereskedelmi törvény 174. 175. és 178. §§-ban is vannak határozatok, amelyek a kisebbségi védelem terére tartoznak. Nézzük most, hogyan is állunk a részvénytársasági minoritásokkal? Keletkezhetnek nagyjában háromféleképp. Az első mód az, hogy annyira el van helyezve, klaszszírozva a részvények összesége a közönségben, hogy voltaképp állandóan domináló többség nincs. Ez az eset egyes régi hazai vállalataink részvényeinél, ahol a részvénybirtok mintegy a családi tradíciókhoz tartozik, de ez a ritkább eset, és nem is ez az, amire a jogászok gondolnak. A másik mód, hogy részvényminoritások keletkeznek, az, hogy egy pár tőzsdei kötést szereztek kevésbé tehetős emberek, árfolyamnyereségre számítva. Ez az inflációs időben dívott leginkább, de ma is előfordul. Az inflációs időben a társadalom jóformán minden rétege, aki csak tehette, részvényt vett és adott, sokan az egyik napról a másikra olykor jelentékenyen változó árfolyamok differenciájából éltek. Ez a kisebbségek zömének az eredete. Minthogy a pénz stabilizációja folytán ezek az árfolyambeli kereseti lehetőségek nagyon megcsappantak, sőt az egész árnívó a tőzsdén visszament, ezek a kisebbségek ezért a dividenda elégtelenségét okozzák, és a vezetést támadják. Van azután egy harmadik kategória. Nevezzük ezt alkalmi kisebbségnek. Ebbe azok tartoznak, akik, hogy egy közgyűlésen szerepelhessenek, a vezetőségnek nehézséget támasszanak, ad hoc szereznek bizonyos kisebb részvénybirtokot. Hogy ezeknek valamennyinek a törvénybeli védelme tényleg akkora országos érdek, hogy a védelemmel járó veszedelmeket megkockáztassuk, kétlem. De veszedelmesnek, a közhitelre veszedelmesnek kell jeleznem, ha a kisebbségek védelme ezután arra az eredményre vezetne, hogy minden közgyűlésben kritikák, személyeskedések, gyanúsítások hangoznának el. Erre sporadice a múltban is volt példa. Az ún. kis részvényesek nagyobbára a közgazdaságilag kevésbé művelt közönségből kerülnek ki. Van és lesz eset, hogy kevéssé elfoglalt ügyvédekkel képviseltetik magukat, akik közgyűlési szereplésüket reklámul használják fel. Ha az esetek elszaporodtak, a tisztességes elemek tartózkodni fognak attól, hogy a részvénytársaságok igazgatóságaiban helyt foglaljanak. Végül vissza fog az hatni új részvénytársaságok alapítására és ezzel az iparfejlesztésre is. A részvény egyáltalán nem való a kisembernek. Ez tegye a pénzét jó hírű takarékpénztárba, vagy vegyen magyar zálogleveleket, ez úgyis több kamatot hoz, mint akármilyen részvény. A kisember védelme egyik szólama a mai gondolatvilágnak. A túlzás ezen a téren azután azzal járhat, hogy a kevésbé kisemberek is lecsúsznak kis emberekké. Mi, elszegényedett ország, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy sokkal jobb viszonyok között élő országokból vagy pláne olyanokból, ahol akár keresztényszocialista vagy szociáldemokrata, tehát kifejezetten tőkeellenes pártok bírják a közhatalmat, intézményeket importáljunk, amelyek a még meglevő kis kapitalistát is tönkreteszik. II. Ugyanebbe a gondolatkategóriába tartoznak azok az észrevételeim, amelyeket őnagyméltóságának, a miniszterelnök úrnak említett felsőházi beszédében foglalt azok a részletek idéznek fel, amelyekkel elkerülhetetlennek jelezte, hogy ,,a kormány egy új törvénnyel bele ne nyúljon hitelszervezetünk reorganizációjába is". Erre azután