Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

pár hétre egy hírlapi közlemény is jelent meg, hogy a pénzügyminisztériumban ily javaslat készül. Nem ismervén a javaslatot, részleteihez nem szólhatok hozzá. De el tudom képzelni, ismerve a mentalitást, ismerve egypár külföldi példát, hogy kb. minő gondolatkörben mozoghat a tervezet. Egy pozitívumot jelzett a miniszterelnök úr őexcellenciája. A kis intézetek fúziójának a szükségét. Ebben bizonyára mindenki egyetért vele, hogy sok az intézet, van közte törpe, és hogy a fúzió az önköltséget apasztani fogja. A Nemzeti Bank és tudtommal a Pénzintézeti Központ ezen a téren megtesz mindent, amit tehet. A fő akadály nem is mindig a helyi személyi viszonyokban van, hanem abban is, hogy a vidéki intézetek a nagyobb fővárosiakkal affiliáltsági viszonyban vannak és a fővárosi affiliáló intézetek nehezítik a fúziót. Az aranymérlegekről szóló kormányrendeletben van arra nézve diszpozíció, hogy amennyiben az aranymérlegből az tűnnék ki, hogy az alaptőke bizonyos minimumot nem ér el, az intézetnek likvidálni kell. Hogy ezen továbbmenve törvénnyel kényszerfúziókat lehessen elrendelni, és hogy mik ennek az elrendelésnek az előfeltételei, azt ma nem tudom megítélni. Szó lehet, ha pénzintézeti törvényre gondolunk, még a betétek elhelyezésének a szabályozásáról, időszaki mérlegpublikációról, kamatszabályozásról, esetleg a vezetők illetményeinek valamelyes szabályozásáról. A betétek elhelyezésének a módjai különböző országokban szabályozva vannak vagy törvénnyel, vagy regulatívumokkal. A takarékpénztárak intézménye sok helyt nem is a kereskedelmi törvény alá — mert nem részvénytársaságok — hanem az egyesülési jog uralma alá tartozik. Nálunk, valahányszor valamelyes takarékpénztár bajba került, ami különben nem volt olyan gyakori eset, feltámadtak azok, akik a betétek elhelyezésének a törvényes szabályozását követelték. A baj feledésbe ment, és a szabályozást követelők megint elhallgattak. Változott a helyzet a Pénzintézeti Központ létesítésével. Rendeltetése az volt, hogy a pénzintézeteket egységes szervezetbe tömörítse, ellenőrizze, segítse, és ha gyógyíthatatlan betegségbe esnek, felszámolja. A vezető gondolat az volt, hogy ha a Pénzintézeti! Központ szervezete kiépül, ha anyagi eszközei meglesznek, ha a feladatát jól teljesíti, olyan rendet teremthet országszerte, hogy a betétek anyagi jogi szabályozása bízvást elmaradhat, mert a gyakorlat, az élet helyettesíti ezt a szabályozást, amely, mint számos külföldi példa mutatja, teljes biztosítékot úgysem nyújt. Mielőtt tehát valamelyes ilyen szabályozáshoz hozzányúlunk, feltétlenül a Pénzintézeti Központ illetékes véleményét meg kellene hallgatni. Az időszaki mérlegek publikációjának az ügyét a TÉBE vette kezébe. Félévi mérlegek már publikáltainak. A TÉBE kiterjesztvén működését a vidéki intézetekre, ez az intézkedés országos jellegű lehet. Még nem mondhatni, hogy a'közzététel mindent feltár, de a kezdet megvan, fejlődőképes, és minthogy a közzététel egyik követelménye a teljes nyíltság, a valóság felderítése, elvárhatjuk, hogy a TÉBE ezen az úton tovább fog haladni. Törvénybeli rendelkezés talán ezért felesleges, de az esetleg vele járó bürokratikus chicane-ok miatt bénító lehet az életre. Áttérek a kamatszabályozás kérdésére. A magas kamatlábszintnek okai a következők: először a tőkehiány. Az infláció elpusztította a gazdaság mobil tőkéjét. Egy tizenötezred részét mentettük át, ami a stabilizáció óta produkáltatik, a békebelinek még mindig csak egy hányada. Lassan halad a tőkeképződés. E lassú tempónak sok