Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)

AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK

intézeti Központ és az Országos Központi Hitelszövetkezet erélyes politikája segítsen itt. „A részvényes osztalékot nem kap, úgyszólván könyöradományokat kap" — mondja tovább a miniszterelnök úr. Itt mindenekeló'tt meg kell jegyeznem, hogy részvénytársaságaink túlnyomó nagy többsége, éspedig úgy a pénzintézetek, mint az iparvállalatok, a békében konzervatív dividenda

2-politikát folytattak, adtak ugyan osztalékot, de emellett tartalékokat gyűjtöttek, belsőleg megerősödtek, amivel ugyancsak a részvényes érdekét szolgálták. Azóta két irányban megváltozott a helyzet. Részvénytársaságaink legtöbbje — elsősorban pénzintézeteink — a békéhez képest elszegényedett, legjobb intézeteink békebeli vagyonuk egynegyedét mentették át. Világos, hogy a belső konszolidációra való törekvés a tartalékok feltöltése által ma még szükségesebb, mint annak előtte. Általában azt kell mondanunk, hogy az igazgatóságok inkább több, mint kevesebb dividendát akarnának adni, ha van miből és ha nem kellene az értékét vesztett vagyont pótolni. A másik változás az által állott elő a békéhez képest, hogy a vállalati adó, amely annak előtte fix százalékos adó volt, most progresszív. Magasabb tiszta jövedelem kimutatása, progresszíve magasabbá, tehát súlyosabbá teszi az adót. Ha adótörvényhozásunk a belső tőkeképződést elő akarná segíteni és nem megnehezíteni, ennek a hozadéki adónak a progresszivitását meg kellene szüntetni. A kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezéseit a jogászok egy része reformálni akarja.

3 Lehet, hogy egyes rendelkezések hiányosak és elavultak. De ezzel szemben meg kell a következőket állapítani : A kereskedelmi törvény, amely 1875-ben hozatott, az ő liberális határozataival nagyban elősegítette Magyarország általában gazdasági, különösen pénzintézeti és ipari fejlődését. Dacára e liberális határozatoknak, a részvénytársaságok működése komoly kifogás tárgya nem volt. Egészen elenyésző azoknak az eseteknek a száma, amelyben a részvénytársaságok fraudulózus,

4 szélhámos működést tanúsítottak. Ugyanakkor Ausztriában, ahol pénzintézeteknél engedélyezési rendszer dívik, kormánybiztosok is vannak, Németországban, ahol a háború előtt nagyon is gerinces bürokrácia, fejlettebb gazdasági kultúra volt, több és arányaiban sokkal mélyebbre ható csalárd és vétkes bukás volt. Nálunk csak a háború után volt egynéhány eset, hogy ilyen állapotok következtek be, de ezek az alakulatok letűntek a föld színéről, és hogy történtek, annak nem a kereskedelmi törvény az oka. Az eddigi tapasztalatok ezen a téren nem igazolják azt a sürgősséget, amelyet nekik egyesek tulajdonítanak, éppen a mai viszonyok között, amikor a polgári radikalizmus, a keresztényszocialisták és a szociáldemokrácia versenyt futnak a kapitalizmus ellen. A miniszterelnök úr őnagyméltósága említette felsőházi beszédében, amikor a részvényjog reformjáról szólt,

5 különösen szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy ott, ahol az ecsetelt állapotok, hogy ti. a részvényes quantité négligeable fennállanak, ,,az egyes részvényeseknek mint kisebbségnek az érdekeit bizonyos fokig meg kell védeni". Természetes nem tudni ma még, hogy a törvénytervezők e tekintetben mire 2 Osztalék. a Az 1875.' évi XXXVII. tc.-ről van szó (MTT. 1875. 120—207. o.) 4 Csalárd. 5 Az 1. jegyzetben említett alkalommal esett szó a részvényjog reformjáról is.