Szinai Miklós: Bethlen István titkos iratai (Budapest, 1972)
AZ 1926-OS VÁLASZTÁSOK
A közép-európai helyzet ezért kaotikussá vált, mert annak a francia diplomácia által megadott mesterséges formája a történelmi eró'kkel került ellentétbe. c , kitűnt, hogy az utódállamok közül egyik sem életképes. A közép-európai helyzet megoldottnak nem tekinthető', s itt vagy a szláv befolyás lesz úrrá, vagy pedig, ha Németország konszolidálódik, Mitteleurópa valósul meg, mert egy konszolidált német birodalom hadseregének Konstantinápolyig senki sem állhatna a jelen viszonyok között ellent. Ezen lehetőségek valóra váltának veszélyére mutatva reá, kiemeltem, hogy KözépEurópa keleti részének politikai konszolidációjának harmadik formája az volna, ha Olaszország érvényesítené itt politikai érdekeit, ha Magyarországra alapítva hozna létre egy megfelelő hatalmi szervezetet, mely lehetetlenné tenné úgy a nagyszláv aspirációkat, mint a Mitteleuropára irányuló törekvéseket. Olaszország kontinentális pozícióját rendkívülien megerősítené ez, mert az így létrejött magyar birodalomban egy megingathatatlan szövetségesre tenne szert. Magyarországnak ugyanis a nemzetiségi kérdés lenne majd legfontosabb problémája, melyet csakis az olasz birodalomra támaszkodva oldhatna meg, s így tárgyi alapon biztosítaná magának legalább egy századra Magyarország szövetségét Itália. Ezen előadás igen meleg fogadtatásban részesült, s Durini erősen szuggerálta nekem azt, hogy Rómába utazzak. Közben ő utazott Rómába le, s mikor visszajött, mondta, hogy beszélt Grandival, ki nagyon fog örülni engem láthatni. Erre Rómába utaztam július közepén, s Grandival egy igen hosszas megbeszélést folytattam, melyről ő ismételten jelentette ki, hogy az őt rendkívülien impresszionálja, és az általam mondottakat nagyszerűeknek és teljesen új ideáknak nyilvánította. Azonnal ajánlotta, hogy Mussolinival beszéljek, mivel azonban Mussolini leánya állítólagos megbetegedése miatt másnap elutazott és én huzamosabb ideig nem várhattam, azzal utaztam el, hogy szeptember havában ismét Rómába jövök. Szeptemberben Itáliában tartózkodva éppen mikor Rómába akartam utazni, láttam, hogy Grandi Genfbe ment a Népszövetség üléseire, miért is utammal visszatértét vártam meg. Szeptember 23-án érkeztem Rómába, 24-én pénteken este 6-kor kerestem fel Grandi kabinetfőnökét, a Mussolininál való audiencia ügyében, s szombaton délben értesített Mussolini kabinetfőnöke, hogy a prezidens engem hétfőn déli 12 órakor fogad. Mussolini rendkívülien meleg barátsággal fogadott, és mikor megköszöntem neki a kapott kitüntetést, mindjárt felszólított, hogy beszéljek neki az én politikámról. Én kérve őt engedje meg, hogy mint férfi a férfihez nyíltan beszéljek az ügy érdekében elkerülve minden diplomatizálást, kifejtettem előtte a fentebb előadottakat, s reámutattam azon lehetőségekre, melyek itt keleti Közép-Európában Olaszország számára adva vannak. Mussolini rendkívülien élénk konverzáció folyamán azt a kijelentést tette, hogy felfogásom teljesen helyes, mire én megjegyeztem, hogy az az erő, melyet nem a kedvező pillanatban érvényesítenek, annyi értéket képvisel, mint egy múzeumban elhelyezett ágyú. Talán nem fontos, hogy szavakat adjak vissza, melyeket Mussolini mondott, lényegeseknek tartom, hogy e tekintetben azt a benyomást és meggyőződést ismertessem, melyet bennem úgy a Mussolinival, mint Grandival folytatott beszélgetés érlelt meg. Mindketten mondták, hogy Európában rendkívülien háborús a hangulat, hogy
